Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - UGRIN EMESE, DR. a független kisgazdák képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2365 léphetnek, egy olyan közösségbe kerülhetnek, ahol a hátrányosabb helyzetből i nduló, kisebb tudású, tehetségtelenebb gyerekek nem visszahúzzák őket. Éppen ezért a 6+6os közoktatási rendszer jelenlétét a magyar oktatásban mindenképpen támogatni kell. Szeretném hozzátenni, hogy nyugateurópai tapasztalatok is igazolják ezt a fajta st ruktúrát. Úgy gondoljuk, hogy a fent említett ellentmondások feloldására, a hátrányos helyzetből induló gyermekek képzésének biztosítására, esélyegyenlősége lehetőségeinek kidolgozására szükségképpen garanciákat kell kidolgoznia a törvénynek. Az iskolastru ktúra deregulálásából fakadó bizonytalanság véleményünk szerint ellentmond a közoktatás egyik legfontosabb alapelvének, amelynek megfogalmazását a törvényben mi is hiányoljuk, bár szeretném hozzátenni, hogy ennek a definíciónak a helyét NyugatEurópában mi ndig az alkotmányban rögzítik és nem az oktatási törvényben. (12.00) Ez pedig a demokratizálás kiszélesítésének alapelve. Ez alatt azt értjük, hogy az iskolán keresztül az eltérő társadalmi, kulturális vagy szubkulturális környezetből származó gyerekek tan ulmányi és társadalmi beilleszkedésének esélyei kiegyenlítődjenek, lehetővé váljon a gyermekek személyiségének és képességeinek kibontakoztatása, figyelembe véve azok eltérő biológiai és pszichológiai fejlődését. Az iskola deregulációjából fakadó bizonytal anság és az oktatás előbb említett célkitűzései között az ellentmondást a nemzeti alaptantervvel föl lehet oldani. Ez utóbbi illeszkedését a jelen törvénytervezetben még nem ismerjük, mindenesetre el kell mondanunk, hogy egy egymásra épülő, befejezett és s okoldalú képzést csak egy tanulmányi - vagy más néven képzési - egységekre bontott oktatás biztosíthat. Minden egyes egység meghatározott pedagógiai és oktatási célkitűzést kell, hogy megvalósítson. A nemzetközi gyakorlat a kétszer három- vagy a '80as éve k óta a háromszor kétéves képzési egységeket igazolta eredményesnek, s ezeknek befejezettségét egységes vizsgarendszer szabályozza. A törvénytervezet 8., 9. §ai rögzítik a nevelés és oktatás tantervi alapelveit, valamint azok kötelező közös tartalmi követ elményeit. A 4., 6., 8. és 10. évfolyam végén a vizsgakövetelmények meghatározása és szabályozása arra enged következtetni, hogy a nemzeti alaptantervben a kétéves képzési egység rendszere fog megjelenni. Az egységes követelmény- és vizsgarendszer biztosít ja az átjárhatóságot, a képességeknek megfelelő szakmai orientációváltoztatást. Ez az a gondolat, ez az a menet, az a rendszer, amelyet mindenképpen üdvösnek tartunk. Szeretném elmondani, hogy a nyugateurópai országok oktatási, közoktatási reformjaiban ez a rendszer jól kipróbált és nagyon jól működik, mind Belgiumban, mind Hollandiában és részben, ugye, Olaszországban, ahol folyamatban van a tanügyi reform megvalósítása. A közoktatásban alapvető szempont kell, hogy legyen a tanulók eligazodási képességein ek fejlesztése a környező világban. És itt jelenik meg a helyi sajátosságok, a kulturális, a szociális adottságok beépítése a tananyagba. Ezen elemek felhasználása, beépítése az oktatás tartalmi és módszertani részébe már az iskola és a pedagógus döntései alapján kell hogy történjen. Ezek azok a területek, ahol az oktatás az általános színvonal mellett a helyi adottságokhoz igazodva tudja biztosítani a képzést. A decentralizált iskolairányítás kialakításának egyik fő szempontja, hogy biztosítsa az iskola és a pedagógus szakmai függetlenségét. Ugyanakkor fontos, hogy ez a függetlenség a közoktatás színvonalának emelését és ne süllyesztését szolgálja. Ezért támogatjuk az iskola körüli hatalommegosztás koncepcióját, miszerint elkülönülnek egymástól az intézmény fenntartóinak, az ágazati szakmai irányítás szerveinek és az iskola önkormányzatának jogkörei. Ez a hármas megoszlás megfelel a szubszidiaritás vagy kisegítés elvéből következő decentralizált oktatáspolitikának. Szeretném itt hozzátenni, Pető Iván úr az i skola autonómiájáról beszél. Ez is egy sokat vitatott kérdés, hogy iskolai, egyetemi autonómiáról vagy önkormányzatról beszéljünk. Úgy
