Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - UGRIN EMESE, DR. a független kisgazdák képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2363 látásmóddal bíró, a gazdasági, társadalmi és technikai változásokhoz alkotó módon alkalmazkodni képes állampolgárok szükségesek. A megalkotásra kerülő oktatási és szakképzési törvények tehát olyan jogi, intézmény i és finanszírozási keretet kell, hogy teremtsenek, amely a szükséges reformok maradéktalan megvalósulását teszi lehetővé. Alapjaiban kell megváltoztatni az óvodától a felsőoktatásig az intézmények szervezeti felépítését, tartalmi és módszertani szerkezeté t. Ez a változtatás hosszú távon nem spórolható meg. Az oktatást - és különösen a közoktatást - meghatározó törvények tehát határozott, mindenki által támogatható jövőkép kialakítását igénylik. (11.50) Ez annál is inkább fontos, mert egy képzési ciklus ter vezési ideje 1520 év, vagyis meghaladja egy vagy két kormányzati ciklus idejét. E tényből következik, hogy az oktatás és a szakképzés véleményünk szerint is társadalmi ügy, melynek változásai csakis egy jól kidolgozott, hosszú távú fejlesztési koncepció m entén valósulhatnak meg. A jelen törvénytervezet egyik legnagyobb hiányosságának tartom azt, hogy nem kíséri kialakult fejlesztési koncepció, amelyhez hosszú távon szervesen kapcsolódhatnának a tartalmi reformok és a finanszírozási programok. Bár elismerjü k, hogy bizonyos elemek ebben a törvényben felismerhetők, és ebből következtetni lehet azokra az irányokra, amelyeken úgy a tartalmi, mind a pénzügyi területen a jövő reformjai haladni akarnak. A jelen törvénytervezet alapvetően keretjellegű és három kérdé scsoportot ölel fel. Egyfelől definiálja a közoktatás fogalmát, meghatározza annak alapelveit, másrészt meghatározza a közoktatás rendszerét, működési rendjét és irányítását, harmadsorban pedig rögzíti a finanszírozás alapelveit. Ami a közoktatás alapelvei t illeti, úgy gondoljuk, hogy azok minden tekintetben megfelelnek az emberi jogokról szóló nemzetközi előírásoknak és egyezményeknek. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben nagy hangsúlyt fektet az óvodákra, mint az iskolai ne velést és oktatást előkészítő intézményekre. A törvénytervezet biztosítja a közoktatási intézmények szakmai önállóságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát, az állami feladatot ellátó iskolák egyenlő anyagi eltartásának elvét és az oktatás egységét. Az alapelvek sorában megnyugtatóan tisztázódott véleményünk szerint az iskola világnézeti és ideológiai semlegességének sokat vitatott kérdése. E tekintetben számunkra is csak egyetlenegy kérdés maradt nyitott: hogyan fog megoldódni az óvodában az úgyneve zett vallásoktatás? Én úgy gondolom - és ez már egy személyes vélemény , nem véletlen az, hogy maga az egyház is általában a tankezdéssel, az iskolai oktatással együtt kezdi el a hitoktatást, hiszen kisebb gyerekeknél a vallási felkezetbéli különbség beta rtása - például egy csoporton belül - nehezen megmagyarázható, egy kisgyerek ezt még nem érti. Általában a vallásos nevelés az élet első hat évében családi kérdés, és csak azután, amikor már a szellemi képességek és a közösségben való élet a gyerek számára általánosan megszokottá válik, akkor kezdik el azoknak a dolgoknak a tanítását, oktatását, amelyek a különböző személyiségeknek, embereknek a másságára utalnak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a törvényből ezt a kérdést iktassuk ki, de erre majd a nemzeti alaptanterven belül külön ki kell térni, hogyan lehet úgy megoldani technikailag, hogy ez a gyerekek személyiségét, egymás közötti megkülönböztetését, differenciálódását ne aláhúzza, elősegítse, hanem ez pontosan fordított irányba haladjon. Ami az általános tankötelezettség 17 éves korig való kiterjesztését illeti, a törvényt mi csak üdvözölni tudjuk. Két szempontból tartjuk ezt nagyon fontosnak. Először is azért, mert későbbre helyezi a gyermekek egész életére kiható döntéshozatalok időpontját, leg alábbis ez a célja a törvénynek, másodszor pedig alaposabb és elmélyültebb
