Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR., az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - KARSAI PÉTER, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka:
2356 kérdéseit, hogy miből, kinek, mit és mennyit kell tudnia, milyen készségekkel, attitűdökkel kell rendelkezni. Azért nehéz kérdések ezek, mert gondoljuk csak meg, hogy mondjuk a hazafiság, a magyarságtudat megközelítése és értelmezése hányféleképpen szólhat manapság. Milyen nagy különbségek vannak ma egy népnemzeti és egy liberális nemzetfelfogás és megközelítés között. Éppen ezért i s a pedagógusokkal, vezetőkkel, szaktanácsadókkal, szakértőkkel szemben támasztott követelményeket sürgősen meg kell fogalmazni, azaz meg kell újítani a pedagógusszakmát. Újból kell fogalmazni a pedagógusképzés, a továbbképzés, a posztgraduális képzés egés zét. E feladatokat az állam másra át nem ruházhatja, így meglátásom szerint a Regionális Oktatási Központok az állami felelősségvállalás szükséges eszközeivé válnak. Jómagam sokszor megrökönyödve hallom vagy olvasom ROKügyben a különféle szélsőséges megfo galmazásokat és érveléseket. Hogy például az oktatási központok a pedagógusok újbóli megaláztatásának eszközei, az iskolák autonómiájának megszüntetői, az iskolák elbürokratizálói stb. Pedig jó lenne már, ha valaki a hatásvadász kritikai megnyilatkozások h elyett be tudná mutatni a törvénytervezet azon pontjait, amelyek például megtiltanák, hogy a pedagógusok ne a saját ízlésük szerint választhassanak tankönyvet, módszert és tananyagot, hogy az iskolának megtiltanák a kerettantervek kiválasztását, hogy beles zólnának az iskola pedagógiai programjába, költségvetése kialakításába és így tovább. A törvénytervezet ilyen előírásokat természetesen nem tartalmaz, sőt meggyőződésem szerint Európa egyik legliberálisabb, a helyi döntéseket igénylő, a pedagógusok szakmai autonómiájára építő és apelláló törvénytervezet fekszik az asztalunkon. Röviden a közoktatás finanszírozásának elveiről szólnék még. A finanszírozás alapelve az, hogy az Alkotmányban rögzített, mindenki által igénybe vehető oktatási szolgáltatást egységes en ingyenesen kell biztosítani. Ezek közül a legfontosabbakat kiemelve: - Az óvodákban ingyenes a felügyelet és a felzárkóztató foglalkozás, az iskolában alap- és középfokon a kötelező tanítási órák és azok 20%át kitevő foglalkozások, az iskolai egészségü gyi szolgáltatás. - Ingyenes az első szakképzés megszerzése is és a napközis és tanulószobai foglalkozás. - Ingyenes a kollégiumi ellátás - az étkeztetés kivételével , és biztosítani kell a fogyatékos tanulók állapotának megfelelő teljes ellátást ingyenes en. - Térítési díjat kell fizetni az ingyenes ellátást meghaladó, egyénileg igénybe vett szolgáltatásokért. Az igénybe vett szolgáltatástól függően a differenciált térítési díj a tényleges kiadások 325%át tehetik ki. - Tandíjat kell fizetni az ingyenesen és térítéses szolgáltatásokban nem szereplő szolgáltatások igénybevétele esetén, például a második és további szakképesítés megszerzésére irányuló tanulmányoknál. (11.20) Végezetül arra a kérdésre kell válaszolnunk, vane, lesze társadalmi erő, amely az oktatáspolitikai reform mögé áll és elsődlegesen érdekének tartja annak megvalósulását. Véleményem szerint máris van ilyen erő; ez pedig elsősorban a pedagógusok népes serege, az óvodáktól, a szakképzésen át az egyetemekig. De ugyancsak fontos hadoszlopnak tekintem az értelmiség más, széles rétegeit is. Valójában ezek a csoportok már 198990ben kipróbálták érdekérvényesítő erejüket, hiszen a különböző pártokban a rendszerváltoztatás végrehajtásában döntő érdemeket szereztek. Pedagógus kollégáink már igen v árták és várják az új törvényt, ezért hát kérem önöket, ne késlekedjünk tovább. Feszített, de nem
