Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 17. hétfő, a tavaszi ülésszak 31. napja - A munkavédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FILLÓ PÁL (MSZP)
2326 Igényli ezt a most előttünk fekvő munkavédelmi törvénytől éppen úgy, mint a még megalkotandó környezetvédelmi törvénytől, sőt a közegészségügyi és társadalombiztosítási szabályozástól is. Mindenki előtt világos, hogy az ipari és egyéb munkahelyeken meglévő közvetlen és a munkahelyek környezetében közvetett módon a munkásokat, ott élő embereket érő környezeti hatások igen jelentő sek. Valamennyien tudjuk, hogy egyegy részmegoldás nem jelenthet átfogó megoldást. Gondoljunk csak arra, ha egyegy munkahelyről a szennyezést, a szennyező termékeket csöveken kivezetik a szabadba, és azzal az üzem környezetében élők mindennapi életét kes erítik meg. A technológiai fejlődés, az új technikák behozatala az öröm mellett és a fejlődés mellett újabb és újabb veszélyt is jelent, mindenekelőtt az ott dolgozókra, de az adott üzem környezetében élőkre is. Egyáltalán nem mindegy az, hogy a technológi ai fejlesztés során a beruházó, a megrendelő figyelemmel vane arra, hogy az átvett technika, technológia mennyire környezetbarát, mennyire védi az azzal dolgozó emberek egészségét. Tisztelt képviselőtársaim! A meglévő, illetve fellépő ártalmak elleni véde lemmel, illetve azok mérséklésével foglalkozó szakemberek felfogásában és kezelési módjában régóta komplex módon jelenik meg ez a probléma. Mert tudják, hogy a munkahelyeken felszabaduló ártalmak csökkentése a munkavédelem helyi gondjai mellett az össztárs adalmat érintő környezetvédelem érdekeit is szolgálja. Érvényes ez a meglévő termelési folyamatok jobbítására éppen úgy, mint az új ipari, mezőgazdasági létesítmények tervezése és felépítése, illetve a régi ipari objektumok rekonstrukciója esetében is. Saj nos, ez a szakmai megítélés és szemléletmód nem tükröződik vissza a meglévő, illetve a mindmáig kialakult jogi és szabályozási rendszerünkben. A mai rendszerre alapvetően az a jellemző, hogy a munkavédelem hatókörét az üzemek kerítésén belülre, a környezet védelem hatókörét pedig ezeken a kerítéseken kívülre helyezi. E megállapítás alól - sajnos - a most tárgyalt törvénytervezet sem kivétel. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a közegészségügy és bizonyos ipari létesítmények esetében az önkormányzatok is tel jes jogú illetékességgel bírnak mind az üzemen belül, mind annak környezetében. Ennek a helyzetnek a következtében aztán az egyik oldalról a joghézagok, míg a másik oldalról a túlszabályozás jelentkezik, sokszor lehetetlenné téve a gazdaságos, átfogó szeml életet tükröző megoldásokat, sőt az esetek többségében a beruházókat, tervezőket és üzemeltetőket inkább az előírások be nem tartására ösztönzi. Tegyük hozzá: sajnos, minden komolyabb következmény nélkül. Meggyőződésem, hogy itt az ideje annak, hogy az Ors zággyűlés olyan törvényt hozzon, amely a munkavégzés tágabb és szűkebb környezete, a táj, a település, a terület, ahol az ember a munkáját végzi, egységes kezelésmódját, illetve annak tudatos kialakítását segíti elő. A munkavédelmi törvénynek, a törvényhez kapcsolódó szabályozásoknak meg nem kerülhető feladata, hogy keretet biztosítson egy olyan rendszernek, amelynek hatására hazánkban is kialakulhatnak a kellemes, egészséges, ártalommentes, egyszóval, modern munkahelyek, ahol az ott dolgozók és a munkahely ük környezetében élők, lakók is ártalommentes, nyugodt körülmények között dolgozhatnak, élhetnek. Szükséges tehát, hogy a jelen megoldás mellett előre is gondoljunk, s hogy a hamarosan elénk kerülő környezetvédelmi törvény, a kapcsolódó egészségügyi és tár sadalombiztosítási szabályozás nyisson és biztosítson lehetőséget egy olyan szintű egyeztetésre, majd a folyamatos megoldásra, amely az ipari és mezőgazdasági termelés által okozott, a dolgozó embert érő káros hatást a leghatékonyabb módon, minden szempont ot együtt kezelve rendez. (18.10) Ne engedjük, hogy a környezetvédelem ügyéről csak egyre többet beszéljünk, a megoldásokkal, illetve azok segítésével, megköveteléssel ugyanakkor sorra adósak maradjunk.
