Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 17. hétfő, a tavaszi ülésszak 31. napja - A munkavédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ILKEI CSABA, DR. (független)
2322 eredő balesetek és egészségi ártalmak megelőzése és nem él etidegen, megkésett követése. A törvénytervezet jogelméleti megfogalmazásai kiáltó ellentétben állnak a valóságos viszonyokkal, a végrehajthatósággal és annak hiányzó garanciáival. A fő akadály - hangsúlyozom - a gazdaság jelenlegi súlyos állapota, a munka védelemellenes érdekeltségi viszonyok és nem utolsósorban a hiányos szociális oltalom. A gazdaság jelenlegi állapotában az ellehetetlenülő munkafeltételek helyenként embertelen munkakörülményeket szülnek, folyamatosan romlanak a még működő üzemek műszaki, biztonsági, technológiai körülményei is, kirívóan rossz például a mezőgazdasági üzemek és az építőipari vállalkozások helyzete. A munkanélküliség, a munkavállalók fenyegetettsége az egzisztenciális bizonytalanság következtében a munkavállalók olyan munkát is elvállalnak, ahol a biztonságos munkavégzés elemi normái és feltételei hiányoznak, alapvető jogosultságokról és igényekről mondanak le, bekövetkezett baleseteket titkolnak el. Az előzetes egészségügyi vizsgálatok rendre elmaradnak. A cégalapítók számár a a költségek alacsony szinten tartásának legegyszerűbb módszere a munkabizottsági kiadások megtakarítása, helyenként bűnös lefaragása. Hátrányba kerül a nem létező és tisztességtelen versenyben az, aki lelkiismeretesen költ a biztonságra és mindenkor gond osan jár el a bekövetkezett balesetek okainak valósághű feltárásában, elemzésében, és humánusan kárpótol a már bekövetkezett hátrányokért. A vállalkozók, a befektetők tartanak a kiszámíthatatlanul változó pénzügyi szabályozóktól, türelmetlenül keresik a sa ját hasznukat az előbbi érdekek rovására. A biztonságnak bizony ára van, amit ma senki sem akar vállalni, sem az állam, sem azok, akikkel az meg akarja fizettetni. Nem segíti elő a biztonságos munkavédelmet az olyan szabályozás, amely például eltörölte az egyéni védőeszközök forgalmiadómentességét. A hazai egyéni védőeszközöket forgalmazó nagykereskedelmi vállalatok jórészt tönkrementek, a kis cégek pedig éppenhogy pénzükhöz jutnak vagy végzetesen lecsúszóban vannak. Az új eszközök kifejlesztéséhez tőkehiá nnyal küszködnek, az importált védőeszközökkel képtelenek felvenni a versenyt, 2030 évvel lemaradtunk a nyugateurópai védőeszközök, felszerelések és berendezések műszaki, technikai, minőségi színvonalától. Ugyanakkor kialakult a védőeszközök feketepiaca, mind több olcsó, de silány, semmitől sem védő, úgynevezett egyéni védőeszköz kerül forgalomba. A látszat- és formális megoldások eszközei ezek, csak a megtévesztésre jók a kirakatban. Mint ahogy az is hamis érvelés, hogy az elmúlt években csökkent a halál os és egyéb balesetek száma. Az ipar nagyvállalatai szétestek, a foglalkoztatottság az ismert adatok szerint csökkent, a mezőgazdasági viszonyok teljesen áttekinthetetlenek, a fekete munkavállalás körülményei között senki sem képes igazán ellenőrizni a tén yleges balesetek teljes körét. Aki károsodott, az ma inkább a hallgatást választja az utcára kerülés helyett. A munkáltató diktál, a munkavállaló pedig kénytelen tudomásul venni, kiszolgáltatott. Megalázott helyzetükben alig tudnak tényleges segítséget adn i a gyenge szakszervezetek és érdekvédelmi csoportosulások. Így lesz megbízhatatlan a megszépítő statisztika. A nemzetközi ajánlások szakszerűek, de a gyakorlat számára elméleti tételek, végrehajtásukat tekintve helyenként illúzórikusak. A munkaerőpiac rés ztvevőire csak akkor lehet kötelező magatartási szabályokat előírni, ha a piaci következményekkel előre számolni lehet, ma viszont sok tekintetben - közismerten - legfeljebb találgatni lehet. A részletes indoklás a 4. §hoz ugyan megjegyzi, hogy a törvény nem csupán a szervezetten munkát végzők biztonságát kívánja védeni, hanem a munkavégzéssel kapcsolatba kerülő külső személyeket is, példaként említi a járókelőket vagy például a szolgáltatásokat igénybe vevő ügyfeleket, résztvevőket. Ám nem kíván beavatkozni - ahogyan az általános indoklásban megfogalmazza - a magánszférába, ott nem magatartási szabályokat ír elő, hanem a termékbiztonsági követelmények meghatározásával és a fogyasztók felvilágosításával kívánja a célt el érni. Kérdés: elége ez a már említett gazdasági és társadalmi viszonyok, nem különben az érdekeltségi viszonyok
