Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 9. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BALOGH GÁBOR (független) - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BALÁS ISTVÁN, DR. (MDF)
230 Köszönöm a szót, Elnök Úr, Tisztelt Ház! Az 1991. évi XXVIII. törvény módosítása kapcsán elöljáróban e törvény megszületésének előzményeire kell röviden utalni ahhoz, hogy az előttünk fekvő módosító indítványokat értékelni tudjuk. Emlékeztetek arra, hogy a volt hivatalos szakszervezet, a SZOT címtáblacserét hajtott végre, és igényt tartott a teljes szakszervezeti vagyonra. A pluralizmus talaján szerveződött új szakszervezetek - közöttük elsősorban a munkástanácsok és a Liga - annak idején arra mutattak rá, hogy az MSZOSZ igényei egyrészt hatalom- és vagyonátmentést szolgálnak, másrészt gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy az új érdekvédelmi szervezetek az esélyegyenlőség elvén működhessenek. Ilyen előzmények után foglalt á llást az Országgyűlés egy politikai rendszerváltozási irány kérdésében. Ez a törvény ugyanis világosan leszögezte, hogy a vagyonfelosztást milyen lépcsők és milyen elvek szerint kell végrehajtani. Három lépcsőt állapított meg a törvény. Elsőként leltárt ke ll készíteni a vagyonról, ezt követi egy szimpátiaválasztás, és ezt követi a vagyon megfelelő arányú felosztása. (11.50) Emlékezetes, hogy az MSZOSZ megtagadta a törvény végrehajtását és az Alkotmánybírósághoz fordult. Itt azonban nem volt szerencséje: az Alkotmánybíróság ugyanis alkotmányosnak mondta ki az előbb általam fölsorolt háromlépcsős törvényhozói célt. Miután az MSZOSZnek ott nem sikerült megtorpedóznia az egész törvényt, más megoldást választott, és tárgyalni kezdett a VIKSZben tömörült többi s zervezettel annak érdekében, hogy magát a törvényt módosítsa a Parlament, és így elérhető legyen az, hogy még a választások előtt a szakszervezeti vagyont vagy annak legalább egy részét felosszák egymás között a VIKSZben tömörült szervezetek. Az előttünk lévő törvényjavaslat 3. §a valójában ezt az MSZOSZos célt célozza. Nem véletlen, hogy e szakaszhoz érkezett a legtöbb módosító indítvány. A törvényjavaslatnak ez a szakasza két részre bontja a volt szakszervezeti vagyont. Egyrészt a volt SZOT tulajdonaké nt 1989es könyv szerinti értéken nyilvántartott vagyon jövőbeni tulajdonjogát még a választások előtt és véglegesen kívánja rendezni, másrészt a volt ágazati szakszervezeti vagyon esetén nem ad vagyonlistát, és e nélkül irányoz elő egy kétlépcsős rendezés t. Vagyonjegyzék hiányában az országgyűlési képviselő nem tudhatja, hogy e kétféle sorsú vagyontömegnek mi is a valós értékaránya. A javaslat arra hivatkozik, hogy az MSZOSZ és további öt szervezet másfél hónappal ezelőtt megegyezett abban, hogy ezt a volt SZOTvagyont maguk között felosztják, és a törvényjavaslat e zártkörű megállapodás szentesítését kéri az Országgyűléstől. Halász István képviselőtársam múlt heti felszólalásában hiányolta e megállapodás szövegét; ezt kiosztották a múlt heti alkotmányügyi bizottsági ülésen, ezért erre most van módunk először érdemben reagálni. E megállapodásnak több sajátossága van, amelyekre, úgy vélem, kötelességünk fölhívni a figyelmet. Először: a megállapodást aláírók olyan ingatlanokat is kiosztanak egymás között, amel yek tulajdonjogát érintően per van folyamatban. Gondolok itt azon székházakra, amelyeket az MSZOSZ korábban átíratott egy sajátos szerződéssel a Frohburg Union című külföldi cégre. E perek állásáról nincs információnk. E perek sorsának az esetleges jogi kö vetkezményeire viszont se a törvényjavaslat, se a mögötte álló, múlt héten kiosztott háttérmegállapodás nem utal. Másodszor: Juhász Pál képviselőtársunk a múlt heti felszólalásában arra figyelmeztetett, hogy az Országgyűlésnek meg kell vizsgálnia, vajon e szűk körű megállapodás nem fenyegetie a körön kívül rekedteket. A megállapodást ebből a szempontból is vizsgálva szembetűnik, hogy a székházak szétosztását az említett hat szervezet úgy képzeli el, hogy maguk között szétosztják e vagyontömeg 95%át azzal , hogy az összes többi érdekvédelmi szervezet osztozzon a vagyon mindössze 5%án. Emlékeztetek arra, hogy több mint száz ilyen érdekvédelmi szervezet rekedne kívül e megállapodás törvényi szentesítésével. Juhász Pál aggálya tehát igenis jogos volt. Harmads zor: az 1991. évi XXVIII. törvény 9. §a az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalát alkotó országos szakszervezeti szövetségekről beszél, melyek száma közismerten hét.
