Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 11. kedd, a tavaszi ülésszak 30. napja - A munkavédelemről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PESTI FERENC (MDF)
2226 2. A törvényjavaslat érdemi részét nem érinti, de alapállását és további fejlődési irányát jobban szemléltetné, ha a címét megváltoztatnánk - erről a részletes vitában beadott módosítás alapján majd szólok. 3. A törvénytervezet az alapvető poli tikai program kialakítását mint állami feladatot megjelöli, de ennek felelősét nem nevesíti. Kitől kérheti majd számon a Parlament az egységes munkavédelmi politika hiányát? 4. A munkavédelmi információs rendszer kialakítása és működtetése ugyancsak állami feladat, de az egységes és szemléletében összerendezett információszolgáltatás esetleges hiányosságai kitől kérhetők számon? Az egységes állami feladatok felsorolásánál közvetlenül kellene nevesíteni a végrehajtás felelőseit. 5. Hiányzik az állami feladat ok végrehajtásáért felelős szervek sorából a társadalombiztosítás, pedig ez az intézmény viseli a munkavédelmi helyzet alakulásának minden pénzügyi kockázatát. Ez a tény mindaddig nem lesz kimutatható, amíg a társadalombiztosítás balesetbiztosítási ágazata - mint harmadik biztosítási ág - el nem különül. 6. Hiányzik a felsorolásból az Orvosszakértői Intézet is, ahol minden baleseti és foglalkozási eredetű kárigénylő vizsgálatra kerül. 7. A munkahelyi egészségkárosodások gyógyításának, kártalanításá nak költségeit ki kell mutatni. Ezt törvényi rendelkezéssel kell biztosítani, mert az önkormányzati igazgatású társadalombiztosítás sem szakhatósági utasításnak, sem miniszteri rendeletnek nincs alávetve. A társadalombiztosítás baleseti ellátásai az 1975. évi II. törvény megszületése óta lényegében változatlanok. Jelenleg is a régi alapelvek szerint történik minden. Akkor még az állam volt a munkáltató és a tulajdonos egy személyben, és a társadalombiztosítás jelentős költségvetési támogatást kapott. Ezért, akár biztosítási jogviszonyra épülő ellátásnak, akár szociális segélyezési ellátásnak értelmeztük, formálisan mindenki a saját szerepkörében volt. A helyzet alapjaiban változott: az állam már nem az egyedüli munkáltató, már nem tartozik helytállni a más m unkáltatónál elszenvedett baleseti kárért, és erre a költségvetéstől elkülönített, önkormányzati igazgatás alatt álló társadalombiztosítási alapokat sem kötelezheti. Ha a kormányzat úgy tekinti, hogy a baleseti ellátások a szociális gondoskodás körébe tart oznak, akkor ennek pénzügyi fedezetét a költségvetés keretei között kell megteremteni. Ha viszont a baleseti ellátásokat biztosítási jogviszonyra kívánja alapozni, akkor erről törvényben kell rendelkezni. Az itt fölvetett problémakör szervesen kapcsolódik a munkavédelem érdemi aktusaihoz. A társadalombiztosítás balesetbiztosítási ágazatának érdeke és kötelessége lesz, hogy a munkahelyi körülményeket a balesetbiztosítási kockázat szempontjából minősítse, és ennek alapján törvényi szabályozásban megszabott k eretek között, a kötelező balesetbiztosítás járulékait az egyes munkáltatókra kivesse. A járulékosztályok kialakításával és az osztálybasorolás feltételeivel pénzügyi kényszert alkalmazhatunk a munkavédelem tökéletesítésére. Ennek érdekében mind a munkaba lesetek és foglalkozási megbetegedések kivizsgálásában - 64. § (4) bekezdés , mind a munkavédelem hatósági felügyeletében - 81. § (1) bekezdés - a balesetbiztosítás képviselőinek is fontos szerepük lesz. Ezt a szerepkört ennek a törvénynek is tartalmaznia kell. (12.20) A munkavédelem hatósági rendszere az egyetlen járható út a piacgazdaság független szereplőinek kormányzati befolyásolására. Ezért a munkavédelmi és környezetvédelmi jogszabályok a legtöbb országban a hatósági jogosítványokat maximálisan igye keznek kiterjeszteni. Más kérdés, hogy ezeket a tételes szabályokat milyen szigorral alkalmazzák. Elég a nyugateurópai országok húsembargójára gondolni, úgy tudom a kéthetes karanténmegfigyelés az állategészségügyi előírások között eddig is szerepelt, cs ak nem érvényesítették.
