Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 10. hétfő a tavaszi ülésszak 29. napja - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FEKETE GYULA, DR. (MDF)
2193 Elnök Úr! Úgy gondolom, hogy aki nyolc óráig itt ült a z Országgyűlés tagjai között, az nyilván megvárja, ameddig az általános vita végére érünk. Úgyhogy ha van még néhány hozzászólás, akkor hallgassuk meg, és jussunk el ma az általános vita lezárásáig. Ezt diktálja a célszerűség. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : A javaslatot én indokoltnak tartom, csak jeleztem, hogy sok jelentkező van még. (Dr. Tóth Tihamér: Holnap még több lesz!) Igen. A kétpercesek még egyelőre várnak, tehát nem szorgalmazzák. Megadom a szót dr. Fekete Gyula képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fó rum. (Zaj a bal oldalon.) Felszólaló: Dr. Fekete Gyula (MDF) FEKETE GYULA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden szólni kívánok azon képviselőtársaim védelmében, akiket úgymond túlbuzgó hazafiúi aggodalommal, személyes indíttatás ú szerepléssel, érzelmi politizálással, irredentizmussal és a határok megváltoztatásának a szándékával, bűnös és kalandor politikával vádoltak meg más képviselők. Hamis ez a beállítás, mivel a mai, nagyon szoros törvényhozói munkában a legtöbb képviselő ta nácsadók, szakértők, egyesületek, szövetségek segítségére szorul, és sem elégséges idővel, sem elégséges jogi tudással nem rendelkezik ahhoz, hogy egyénileg járjon utána az indítóokoknak és a kívánatos megoldásnak. Természetesen a képviselőnek kell dönteni e, de segítség nélkül felelős elhatározás meghozatalára nem képes. Ebben a kérdésben a legilletékesebb társadalmi szervezet a Magyarok Világszövetsége. (Közbeszólás a FIDESZ padsoraiból: Miért?) Remélem, hogy a továbbiakban senki nem minősíti a Világszövet ség döntését irredentának, kalandornak, háborúra uszítónak, mint ahogy ez ma már áttéttelesen elhangzott. A világ magyarságának tavaly augusztusban demokratikusan megválasztott küldöttei állást foglaltak ebben a kérdésben is. (Tirts Tamás: Botrányos volt! Minket meg sem hívtak.) Minden részletre kiterjedő tájékozódás és vita előzte meg tehát a Magyarok Világszövetségének a döntését. A Világszövetség elnökségi ülése ellenszavazat nélkül, egyetlen tartózkodás mellett a szerződés inkriminált részének a módosít ása mellett döntött. (20.10) Az alig egy hónapja tartott választmányi ülésen a világ minden sarkából - Ausztráliából, DélAmerikából, Kanadából és DélAfrikából is - ideutazó választmányi tagok felelősen, hosszú időt erre a kérdésre szentelve vitatták meg a szerződés szövegét, és egyetlenegy küldött sem akadt, aki támogatta volna a szerződés szövegváltoztatás nélküli aláírását. Az alapszerződésben leginkább érintett küldött tartózkodott, és magatartását ezzel a mondattal indokolta, hogy "Az Istenért, értsék meg: ebben a kérdésben nem nyilvánítok véleményt." Tartózkodását mindenki tudomásul vette, megértették, hiszen az elmúlt évtizedekben a kisebbségi magyarság választott vagy kinevezett képviselői számtalan esetben érezhették magukat túsznak, olyan szereplő nek, akinek nincs módja őszintén véleményt nyilvánítani. Ez a tartózkodó magatartás rávilágít egy magyar alkotmányjogi probémára is. Ismeretes, hogy az Alkotmány már a bevezető, első fejezetében - tehát nem a második, a Parlementet illető, és nem a hetedik , a Kormányt illető fejezetében - kijelenti, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányos kötelessége törődni, felelősséget vállalni a kisebbségi sorban élő magyarság sorsáért. Nem ruházhatja át ezt a felelősséget sem a kiszolgáltatott helyzetben lévő kinti magya rság képviselőire, és nem is mondhat le erről a felelősségről. A felelősség nemzeti szinten egyetemleges és oszthatatlan. Nem bújhat ki ez alól sem a Parlement, sem a kormányzat. (Közbeszólás a FIDESZ soraiból: Így van!)
