Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 10. hétfő a tavaszi ülésszak 29. napja - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZŰRÖS MÁTYÁS, DR. (MSZP)
2178 Minden magát valamire értékelő államnak szüksége van egyfajta szilárdságra, másfelől azt hiszem, hogy a nyugati közvélemény megérti, hogy Magyarország nem hagyhatja magát zsarolni demokratikusnak nem nevezhető szomszédjaitól a kisebbségek dolgában. Nem tartom ugyan Fejtő Ferenc et klasszikusnak a diplomáciában és a külügyi kérdésekben, de mint neves liberális értelmiséginek és politikusnak a véleményére célszerű odafigyelni, mégha én magam nem is teljes mértékben osztom az ő nézeteit és ebbeli értékelését. Egyben feltétlenül igaz a van: az életben, a történelemben nincsenek örök dolgok, és egy diplomata soha nem mondja azt, hogy soha. (18.40) Másrészt úgy tűnik, hogy a szerződés tárgyalásának, illetve ratifikálásának jobb előkészítésével, időbeni több és jobb információval feltétel ezhetően el lehetett volna kerülni, de legalábbis mérsékelni lehetett volna az említett elfogadhatatlan hangvételt, miközben egyesek eleve kialakított beállítottságát valószínűleg a több információ és a tények szélesebb körű ismerete sem zavarta volna. Úgy vélem, abban valamennyien egyetértünk, hogy a szuverenitását és függetlenségét visszanyert Magyarország és az állami önállóságát elnyert Ukrajna gyorsan egymásra talált, jó viszony alakult ki közöttük, amit nagyra értékelünk és meg akarunk becsülni, sőt t ovább kívánjuk fejleszteni. A magyar Kormánynak a magyarukrán kapcsolatok fejlesztésére irányuló törekvéseit, jó szándékát támogatnunk kell. Magyarország és Ukrajna egymásra van utalva. Együttműködésünk példaértékű lehet, miközben tudatában vagyunk a külö nbségeknek is. Mi Kelet felé Ukrajnán keresztül közlekedhetünk, építhetjük kapcsolatainkat, Magyarország pedig Nyugat felé lehet kapuja Ukrajnának. Már csak ezért is nagy felelősség hárul a magyar Országgyűlésre az alapszerződés ratifikálásával kapcsolatba n. Őszintén meg kell vallanom, nekem is nem kevés vívódást és gyötrődést, egyfajta lelkiismereti konfliktust okozott a kérdés kezelése, végleges álláspontom kialakítása. Tulajdonképpen jól jött a vita néhány napos halasztása. Kissé csodálkoztam is magamban azon, hogy egyegy képviselőtársam sokkal kevesebb nemzetközi és diplomáciai tapasztalattal viszonylag könynyedén foglalt állást az ügyben. Talán ők tájékozottabbak lennének vagy többet tudnának? - merül fel bennem a kérdés. Meglehet, de nem biztos. Talán ezt megengedik nekem, és nem tekintik szerénytelenségnek. Visszaemlékeztem arra, hogy valamikor kisebbségben voltam a bősnagymarosi vízlépcsőrendszerről szóló 1977es magyarcsehszlovák szerződés megítélésében, felismerve, hogy a szerződés eleve a konfli ktus lehetőségét építette be a két szomszédos ország viszonyába. Egyetlen képviselőtársam van itt, aki erről személyes tapasztalatokkal és ismeretekkel rendelkezik, mármint arról, hogy mi történt akkoriban egy felső szintű vitában: Szentágothai professzor úr. Összhangban volte ennek a dokumentumnak a határra vonatkozó része a Helsinki Záróokmánnyal? Valójában igen, hiszen a két fél békés tárgyalásokon állapodott meg, mégis balul ütött ki a dolog. Végül is a szlovákok egyoldalúan megváltoztatták a magyarsz lovák határ jellegét. Nem akarok párhuzamot vonni a mostani esettel, csak arról beszélek, hogy több minden eszembe jutott. Eszembe jutott az is, hogy a háború utáni magyar nagykövetek közül elsőként látogattam el Kárpátaljára, engedélyt kérve az akkori mag yar vezetéstől, Moszkvától és Kijevtől, mert a magyar nagykövet akkoriban - bár úgynevezett baráti kapcsolatok fűztek össze bennünket - Moszkvában 50 kmes körzetben mozoghatott szabadon. Ha azon túlment, engedélyt kellett kérnie. Tudom, hogy milyen állapo tok voltak akkor Kárpátalján, és van összehasonlítási alapom a mostani helyzettel. Visszatérve a tárgyhoz, azzal kapcsolatban engem a következő kérdések foglalkoztattak. 1. A magyar Kormány szuverén álláspontja tükröződike a szerződésben, vagy netalán eng edett külső nyomásnak, hatásnak?
