Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 10. hétfő a tavaszi ülésszak 29. napja - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VITÁNYI IVÁN (MSZP)
2171 alapokmányhoz. Miért kell ezt egy külön szerződésben nekünk rögzíteni? Ami külön szerződésben rögzítésnek a k övetkező borzalmas nagy veszélye van: hát aláírta Szlovákia a helsinki alapokmányt? Aláírta Szlovénia a helsinki alapokmányt? Aláírta Horvátország a helsinki alapokmányt? (Jeszenszky Géza: Valamennyien aláírták már!) Lehet, hogy ők már alá. De mi történik? Románia is aláírta. Igaz, nagyon későn annak idején, erre mind emlékszünk, hogy nagyon sokáig húzódott a román aláírás. De a következő támadás onnan jön, hogy ők is követelni fogják, hogy ilyen kizárólagos külön szerződést kössünk, mert immár bebizonyosod ott a magyar külpolitika területrabló politikája, mert velük külön nem vagyunk hajlandók ilyet aláírni. Ez egy továbbgondolandó ebben az egészben. Én nem hiszem, hogy a hozzánk nagyon barátságos ukrán kormány ne menne bele ennek a 2. pontnak egy ilyen érte lmű módosításába, ami kimondottan az erőszakos határincidensek irányába tevődik. Így ezt a szerződést, azt hiszem - Balogh képviselőtársam ugyan ez ellen tiltakozott - de azt kell mondjam, és most nem a Torgyán úr pártja képviseletében szólalok fel, hanem az 1930as kisgazdaprogram nyilatkozatával, aminek első mondata pontosan úgy hangzik, amelyik minket arra determinál, hogy a valódi Kisgazdapárthoz ragaszkodó képviselők ezt a szerződést ilyen formájában elfogadni nem tudjuk; és nagyon kérem külügyminiszte r urat, vizsgálja felül azt a lehetőséget, hogy netán az ukrán kormánnyal egy ilyen, a 2. pontra vonatkozó apróbb módosítást kíséreljen meg elfogadtatni, és akkor semmi akadálya nem lesz, hogy ez a Parlament elfogadja, mert hisz Ukrajnának és Magyarországn ak közös érdeke, hogy az elmúlt évtizedek rettenete után kilábaljon abból a helyzetből, amibe került, hogy egy nyugati normális világhoz csatlakozva próbáljuk Európát együttesen felhozni a megfelelő szintre. (18.10) Azt hiszem, együttműködésünk egy ilyen a próságon nem szabad, hogy megbotoljon. Ebben a formájában azt hiszem, a képviselőcsoportunk többsége - van kisebbség, aki igen, de többsége - nem tudja támogatni, pontosan az 1930as pártprogram alapján ezt a szerződést. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Kö szönöm szépen. Következik Vitányi Iván képviselő úr a Magyar Szocialista Párttól. Felszólaló: Vitányi Iván (MSZP) VITÁNYI IVÁN (MSZP) Tisztelt Országgyűlés! Előrebocsátom, hogy mindenben egyetértek azzal a felszólalással, amit Tabajdi Csaba a szocialista frakció nevében mondott. Csak néhány, pontosabban egyetlen szempontot szeretnék még jobban kiemelni. Azt a szempontot, amely, úgy érzem, történelmi jelentőségű. Mert hogy mi itt most hogyan fogunk dönteni, az valóban történelmi jelentőségű, ettől függ, hog y egy rossz politikát folytatunke valóban országosan, vagy újra térünk? Hadd kezdjem én is személyes momentummal, mint néhányan. Engem is személyes szálak fűznek Kárpátaljához, Ugocsához és Bereghez. Családom egyik fele, amelyben ismert nevek is voltak, o davaló. Szépapám Ugocsa megye követeként ebben a Házban is, már ebben a Házban is részt vett, annak a szépapja Ugocsa megye követeként levelet írt a királynak, hogy nem koronáz. Tehát megvannak a gyökereim Kárpátalján. Ott is nőttem fel gyerekkorom egy rés zében, ha oda megyek, otthon vagyok. Így történt, hogy 1988ban a Kárpátaljáról elszármazott magyarok szövetsége társelnökévé választott. De nem az ő nevükben szónokolok, mert nem kaptam erre felhatalmazást, hanem mindezt annak igazolására mondom, hogy hoz zám is közel áll ez a kérdés. Én nem onnan közelítem meg, ahonnan itt a Parlamentben is elhangzott, és ahonnan egyik írónk fogalmazott, hogy nincs mit beszélni arról, hogy mi fenyegetjüke szomszédainkat, vagy nem , mert hiszen nem is volna hozzá erőnk, hogyha véletlenül fenyegetni akarnánk, ezért szó se essék róla.
