Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 10. hétfő a tavaszi ülésszak 29. napja - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Köztársaság és Ukrajna között a jószomszédság és az együttműködés alapjairól szóló, Kijevben 1991. december 6-án aláírt Szerződés megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TABAJDI CSABA (MSZP)
2164 Ukrajna vezetői számos nyilatkozatban hangsúlyozták - és nemcsak protokollnyilatkozatban , hogy Magyarországot tekintik legjob b barátjuknak, olyan országnak, amelyikkel nincsenek vitás kérdéseik. Ukrajna számít hazánkra, mint a nyugati integrációs szervezetek irányába közvetítő államra. Ukrajna nemcsak gazdasági partner, amely fontos piacot jelent számunkra, hanem gazdasági hídfő állást is képez Magyarország részére kelet felé, számos volt szovjet tagköztársaság irányába. Ukrajna stabilitása ilyen vonatkozásban is biztonságunk igen lényeges összetevője. Minden más országot megelőzve, 1991. május 31én, aláírtuk azt a nemzeti kisebb ségekről szóló nyilatkozatot, amely a mostani szerződés mellékletét képezi. Magyar részről kiemelt jelentősége van annak, hogy milyen jogokkal rendelkezik a kárpátaljai magyarság, s az esetleges pozitív ukrajnai példa miként hat - hathat - a más államokban élő magyar népcsoportok helyzetére. A magyar diplomáciát csak dicsérni lehet e történelmi esély felismeréséért, s a kétoldalú kisebbségi nyilatkozat elfogadásáért. A szocialisták éppen azért tudják nemzeti lelkiismeretüknek megfelelően támogatni az alapsz erződést, mert esélyt látnak néhány szomszédos állam vonatkozásában egy történelmi modus vivendi kialakítására. A szocialisták csak akkor tudnák osztani némely képviselőtárs nemzeti aggodalmát amiatt, hogy a magyar Kormány megfelelő ellentételezés nélkül l épett túl és vállalt többet a Helsinki Záróokmány és a Párizsi Charta elveinél és kötelezettségeinél, ha ezt az ukrán fél nem viszonozta volna. Ez a viszonzás nagyrészt - bár nem teljesen - benne van a szerződésben, s különösen az annak szerves részét képe ző kétoldalú kisebbségi nyilatkozatban. Ez a kisebbségi nyilatkozat a kollektív jogok megfogalmazásával és elismerésével lényegében túllépett mind a Helsinki Záróokmány, mind a Párizsi Charta normáihoz képest: expressis verbis ugyan nem fogalmazza meg, de értelmezésünkben tág teret biztosít az autonómia különböző formáinak megvalósításához. Ezt alátámasztja az a tény, hogy a volt Varsói Szerződéshez tartozó régi és új államok közül a kisebbségben élő magyarság jogi és tényleges helyzete messze a legrendezet tebb Ukrajnában. Ehhez, többek között, nagymértékben hozzájárult az érdemi magyarukrán párbeszéd, s különösen a kétoldalú kisebbségi nyilatkozat. Tisztelt Ház! Felelőtlennek tartjuk azt a képviselői magatartást, amely egy absztrakt nemzetféltéstől indítta tva nem tájékozódik a határainkon túl élő magyarság - jelesen a kárpátaljai magyarok - tényleges helyzetéről, eredményeiről és gondjairól. Ha ugyanis ez megtörtént volna, akkor a tényeknek el kellett volna gondolkoztatniuk a hangosan aggódókat, hogy az ala pszerződés éppen hogy nem valamiféle lemondás az ukrajnai magyarságról, nem valamiféle cserbenhagyás, hanem róluk való gondoskodás. Ez természetesen csak azok részére nem lehet így, akik a békeszerződések által megjelölt lehetőségek realista tudomásulvétel ét nem fogadják el, s a határon túli magyarokra csak ürügyként hivatkoznak. Félő, hogy némelyeket igazán nem a határon túli magyarok sorsa izgat, hanem valamiféle területi revízióra spekulálnak… (Közbeszólások a jobb oldalról és középről.) … - hiszen az a tétel, hogy sem Magyarország, sem Ukrajna nem támaszt egymással szemben területi igényt, nem jelent lemondást a magyar politika azon elemi jogáról, hogy fellépjen a kárpátaljai magyarság egyéni és kollektív kisebbségi jogainak biztosítása érdekében. Tiszte lt Ház! Az MSZP szerint szomszédaink és a külvilág számára egyértelművé kell tennünk, hogy Közép- és KeletEurópában a stabilitás, a béke megőrzése mellett számunkra egy igazi létkérdés van: a határon túli magyarság demokratikus légkörben és jólétben, nemz eti önazonosságát megőrizhesse, fejleszthesse, és akadálytalanul érintkezhessen a magyar nemzet többi részeivel. Világossá kell tennünk önmagunk számára és a demokratikus nemzetközösség előtt is, hogy mi nem az ország területének nagyságától várjuk Magyaro rszág boldogulását, hanem belső eredményeitől és a határon túli magyarsággal kapcsolatos fenti létérdekünk teljesülésétől. A határon túli magyarság ügyének is akkor teszszük a legnagyobb szolgálatot, ha az itt élő tíz és fél millió magyarországi magyar és kisebbségi állampolgár számára egy demokratikus, gazdaságilag
