Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - A magyar energiapolitikáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KIRÁLY ZOLTÁN (független)
204 igazoltan távollévőnek. Marci fiam meg talán megérti, ha felnő, hogyha az ember másfél hónapig energiát fektetett abba, hogy felkészüljön egy felszólalásra, tájékozódott, időt fordított erre, akkor ezt kár lenne elpazarolni, semmibe veszni hagyni. Azért is mondtam ezt, ha úgy tetszik, stílszerűen itt, a végén, mert magam is nagyon fontosnak tartom t árgyalandó témánkat, hiszen az energiapolitika hatása túlterjed az energetika zárt diszciplínáján, és meghatározza egy nemzetgazdaság beilleszkedését a nemzetközi munkamegosztásba. Másfelől viszont rendkívül komoly politikaitársadalmi hatásai is vannak - hiszen például az energiaárak jelentősen befolyásolják az életminőséget, a társadalom hangulatát. Éppen emiatt is, úgy érzem, szükséges annak vizsgálata is: miben és mennyiben van kompetenciája az Országgyűlésnek a magyar energiapolitikát illetően. Legutób b erre nézve is kaptunk némi tájékoztatást Szűcs István képviselőtársunktól - akkor még képviselőként, MDFes vezérszónoki minőségben mondta , amikor is ő a következőképpen határozta meg az Országgyűlés érdekeltségét - idézem: "Döntési helye van az Ország gyűlésnek az alaperőműfejlesztés szükségességében. Döntési helye van az Országgyűlésnek az energetikai törvények elfogadásában. Döntési helye van az Országgyűlésnek az új energetikai létesítmények elfogadtatásában." S mi az, amiben nincs döntési helye? Is mét idézem őt: "Tájékoztatást kell kapjon az Országgyűlés az energiaellátás diverzifikálásának ügyében - magyarul: a Szovjetuniótól való függőség megszakítása és az Európairányú függőség megteremtése érdekében." Eltekintve persze attól az "apróságtól", ho gy a Szovjetunió már nem létezik, és hogy már túl vagyunk azon a politikai függőségen is, amelyet Szűcs István képviselőtársunk - energetikai megközelítésből - oly vehemensen megszakítani igyekezne, mindenesetre azt nagyon jó volna tudni, hogy mit ért ő - és nyilvánvalóan a tárca is - az "Európairányú függőség"en. Persze, az is jó lenne, ha ilyen - szerintem nagyon is koncepcionális - kérdésben a Parlamentet nem pusztán tájékoztatásra, hanem döntésre is érdemesnek ítélnék. De számomra nem is ez a legnagyo bb gond. Sokkal inkább az, hogy vajon nem történike meg, nem következike be az a helyzet, hogy egy volt függőségből egy másik függőségbe vezetnénk az országot az energiapolitikában. Gondom az is, hogy e tekintetben kicsit a tényeket és a sajátos magyaror szági helyzetet is figyelmen kívül hagyja az anyag is - hiszen tényszerű és kényszerű helyzete hazánknak az, hogy Magyarország szükségleteinek majdnem 50%át fedezi importból, ami nem szovjet és nem Európairányú, hanem tisztán energiafüggőség szempontjábó l természetesen rendkívül nagy hátrányokat jelent számunkra. Bár - zárójelben hozzátehetjük - ennek kétféle előnye is van. Egyfelől: ahonnan importálunk, oda megfelelő kereskedelempolitikával más ipari, mezőgazdasági termékeket exportálhatunk. Másfelől ped ig: az energia- és energiahordozótermeléssel összefüggő környezeti szenynyezés nem az országot, hanem az importforrás helyét terheli. Magam hiányolom az anyagból, hogy a stratégiai irányelvek fejezete nemigen a realitásokra épül. E tekintetben ugyanis úgy vélem, leszögezhetjük: a tartós energiaáramok logikusan megfelelnek az erőforrás helye és a felhasználási igények elhelyezkedési struktúrájának. Ennek megfelelően európai viszonylatban a KeletEurópából, illetve a volt Szovjetunióból NyugatEurópa felé tö rténő energiaáram tartós folyamat. Ha tehát startégiai szempontból koncipiálunk magyar energetikai politikát, és ezzel összefüggésben vizsgáljuk a Független Államok Közössége szénhidrogéniparát, akkor sokkal bátrabb következtetésekre kellene jutnia az anya gnak a Magyarországot érintő hatásokról. A FÁK a világ szénhidrogénben leggazdagabb államainak együttese, mi pedig közvetlen szomszédja és tranzitterülete vagyunk. A FÁK területén megjelenő külföldi befektetők között a magyar iparnak, a magyar gazdaság egé szének - vagy nagy részének - is ott kell szerintem lennie, földrajzi helyzetünket, ismereteinket, kapacitásainkat és szakértelmünket hasznosítani kell ott. (20.00)
