Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 3. hétfő a tavaszi ülésszak 26. napja - Az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosításáról szóló 1992. évi LV. törvény és a társasági adóról szóló módosított 1991. évi LXXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZARVAS BÉLA (MDF)
2018 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal kell kezdenem, hogy először is köszönetet mondok azért, hogy a Ház egy ellenszavazattal tűzte napirendjére, és a sürgősséget is imponáló fölénnyel szavazták meg, hogy ezt a kérdést, ezt az ö nálló indítványt minél gyorsabban tárgyalásba vehessük. Ott kezdeném önálló indítványom magyarázatát és miértjének kifejtését, hogy rendszerbe próbálom helyezni, mit jelenthet maga ez az indítvány annak érdekében, hogy az a bizonyos vállalkozói réteg, amel ynek képviseletét majdnem minden párt zászlajára tűzte, kialakulhasson, illetve megerősödhessen. Morálisan én első helyre helyezem a vállalkozói kölcsönöket, illetve a megtakarítások szerepét a magyar gazdaságban. Ennek egyik jele volt a közelmúltig befeje ződött Starthitelkonstrukció, amelynek keretében kisvállalkozók kaphattak hiteleket, és elindíthattak valamilyen vállalkozásokat. Ugyanebbe sorolható az a japán hitelkonstrukció, amely - számomra érthetetlen okokból, az év eleji beharangozás ellenére - mé g mindig nem kerülhetett a vállalkozóknak valamiféle módon hozzáférhető közelségébe. Most nem erről akarok egyébként értekezni, mert ez akár egy napirend előtti felszólalás vagy egy külön értekezés témája is lehet, de amennyiben kéthárom héten belül nem o ldódik meg, nyilván visszatérek majd erre a kérdésre is. A második helyen a vállalkozói réteg kialakulásánál a privatizációt szeretném említeni, és ennek különböző támogató forrásait, az Ehitelt és egyéb konstrukciókat, vásárlási modelleket, MRPt, menedz smenti kivásárlást, lizinget stb. Ezek szintén annak érdekében jöttek létre, hogy minél hamarabb tulajdonformákat válthassunk és változtathassunk, az állami tulajdon valamilyen módon magánkézbe mehessen át. Tulajdonképpen elfeledkeztünk a harmadik elemről ebben a sorban, de legalábbis sokkal kisebb figyelmet fordítottunk arra, hogy a csődben lévő vállalatok, a csőd- és felszámolási eljárás alá került vállalatok sorsának rendezése sokszor szintén tulajdonosváltással együtt történik, együtt valósul meg. Ennek lényege az, hogy az állami tulajdont valamilyen módon rendbe teszik; jön egy vállalkozói csoport, amelyik ezt kivásárolja; és utána rendbe téve, működtetve tovább élvezi, illetve használja a társadalom előnyére azt a tulajdont, amellyel új értéket állít e lő. Azonban egy bibi van ezzel a felszámolással, mégpedig az, hogy ez közepes és nagyobb cégek esetében viszonylag nagyon kis százalékban, szinte aligalig kerül magyar kézbe. (18.50) Itt külföldi vállalkozások jelennek meg, komoly külföldi garanciákkal, u gyanis a magyar kereskedelmi bankok nagyon nehezen, elvétve tudnak erre hitelt folyósítani. Ennek részben hiánya és részben nehézsége az, hogy nem rendelkeznek közép, illetve hosszú lejáratú forrásokkal, részben pedig az, hogy a számviteli törvény, adótör vény, pénzintézeti törvény hármasa nem a legtökéletesebben sikerült, mármint összehangolás szempontjából. A jelenlegi magyar számviteli törvény előírja, hogy a felszámolás során aki vásárolni akar egy tulajdont, annak a vásárlás értékén kell azt nyilvántar tania. A pénzintézeti törvény előírásai azt tartalmazzák, hogy pénzintézet csak akkor folyósíthat hitelt egy vállalkozónak, ha megfelelő garanciális feltételekkel rendelkezik. Egy példát mondok: ha 100 a vásárlás értéke, teljesen mindegy, hogy a tulajdon é rtéke mit jelentene vagy mennyi lenne, mennyi annak a társadalom szempontjából használható értéke, 100on kell nyilvántartani; és mivel a magyar vállalkozónak viszonylag kevés saját forrása van, kevés a megtakarítása. Érthető módon egy néhány éve létező ré tegnek nem lehet akkora megtakarítási hajlandósága és nem lehet akkora megtakarítási lehetősége, hogy nagy nyugati konszernekkel vegye fel a versenyt. Ebben a helyzetben 90 hitel vagy 100 hitel kellene a projekt megvalósításához. Magyar pénzintézet ilyenko r nem ad hitelt - egyébként teljesen érthetően , mert nincs meg a bank menedzsmentje számára az a garanciális feltétel, ami megvalósítaná azt, hogy ne a bank vállaljon garanciát egy vállalkozásért, hanem osztódjon a garanciális feltétel a vállalkozó, ille tve a bank között. Ebben a helyzetben én úgy láttam, hogy az a kilábalás lehetősége, ha megteremtjük annak a lehetőségét, hogy ezeket a vagyonelemeket valamelyest közelítően a tényleges vagyon értékéhez értékelhesse föl. Ugye ez volt az 1992. évi adótörvén y nagy vívmánya, hogy az apport értékelése adóztatásra került.
