Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 3. hétfő a tavaszi ülésszak 26. napja - A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VASTAGH PÁL, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2003 A törvényjavaslatot megtárgyalásra alkalmasnak tartom és elfogadásra javaslom. Köszönöm a szót. (Taps.) ELNÖK (S zűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Vastagh Pál képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Felszólaló: Dr. Vastagh Pál az MSZP képviselőcsoport nevében VASTAGH PÁL, DR. az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Ú r. Tisztelt Ház! A szünet előtt felparázsló vita ékesen bizonyította, hogy a bírósági szervezeti törvény és az igazságszolgáltatás bármely elemének bármilyen mélységű szabályozása vagy a szabályozás megváltoztatása igen érzékeny területeket érint és igen é rzékeny reagálásokat vált ki. Nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr nincs itt személyesen a vitának ebben a szakaszában. Államtitkár úr, arra kérem önt, hogy a vitában elhangzott kérdésekkel kapcsolatban legyen kedves a miniszter úr figyelmét felhívni a Nem zeti Megújhodási Program 188. és 189. oldalán leírtakra. Én nagyon szívesen idézem, hogy mik vannak ebben, amelyek körülbelül azokat a problémákat vetik fel, amiket Hack képviselőtársam elmondott. Tehát amikor az ellenzék bizonyos dolgokat felvet és számon kér, akkor nem tesz mást, mint az önök által jóváhagyott programra hivatozik, amiben olyan elemek vannak, mint a négyszintű bírósági szervezet kialakítása egy alternatívaként, vagy hogy külön törvényben kell szabályozni a bíró autonóm jogállását, a bírák t estületi közreműködésével kell kialakítani azt az automatizmust, amelyben az ügyekben eljáró tanácsok kijelölése és ügybeosztása megtörténik. Ezek nincsenek teljes egészében szinkronban azzal a javaslattal, amit most tárgyalunk. Tehát kérem, hogy erről ne feledkezzenek meg, mindarról, amit nyilvánosságra hoztak 1990ben a Nemzeti Megújhodási Programban. Ami a javaslatot illeti: nyilvánvaló, hogy az az érzékenység, amit itt a vita felidézett és amit jól alátámasztott, az elsősorban abból származik, hogy tula jdonképpen az ellenzék ezekben a javaslatokban mindig azt vizsgálja és azt elemzi, hogy vajon sértie a javaslat valamilyen formában, közvetve vagy közvetetten a hatalmi ágak megosztásának elvét, illetőleg erősíti vagy csorbítja a bírói függetlenség elvét és gyakorlatát. A szabadon választott Parlament jogalkotási gyakorlata arra hívja fel a figyelmet, hogy soha nem lehet elég körültekintően elemezni ezeket a törvényjavaslatokat, és soha nem lehet eléggé figyelmesen analizálni ezeknek a javaslatoknak a szöv egét. Tehát itt ha az ellenzék határozottabban használja a kritika eszközét, akkor az nem felesleges szőrszálhasogatás. Nem felesleges szőrszálhasogatás, mert éppen az Országgyűlés által elfogadott törvények alkalmazási gyakorlata bizonyítja igen szemlélet esen - pontosabban a bírósági vezetők kinevezéséről szóló törvény gyakorlatáról van szó , hogy nem eléggé pontos meghatározások a jogszabály szövegében, a törvény szövegében olyan értelmezési gyakorlatot válthatnak ki, vagy honosíthatnak meg, amely egésze n sajátos jogalkalmazási gyakorlat kialakítását eredményezheti. Tehát a tapasztalatok azok, amelyek különös éberségre késztetik az ellenzéket akkor, amikor a bírósági szervezeti törvény módosítása ismételten napirendre kerül. Teljesen egyetértek azzal a kr itikával - és nem akarom megismételni a hozzászólásom első részében elmondottakat , amelyeket Hack Péter fogalmazott meg. Igen, igaza van, nem került sor az igazságszolgáltatással kapcsolatosan átfogó koncepcionális vitára a Parlamentben. Ezt minden alkal ommal, a jegyzőkönyv tanúsíthatja, amikor az ehhez kapcsolódó előterjesztés a Ház asztalára került, az ellenzék minden alkalommal joggal kifogásolta. Tulajdonképpen ebben az esetben is lehetőség nyílott volna arra, hogy ez a jogterület egy átfogó önálló sz abályozásban részesüljön. Tehát lehetett volna egy külön egységes törvényt alkotni, amely átfogóan rendezi azt a sajátos helyzetet és sajátos állapotot, amiben a bírák tevékenységüket folytatják. Így azonban a törvényalkotás ismét kényszerhelyzetbe került, és az egységes, átfogó törvény helyett egy olyan módosítás kapcsolódik majd a bírósági szervezeti törvényhez, amely különböző, egymással nem azonos technikai jellegű
