Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - A magyar energiapolitikáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KÓSA LAJOS, a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
196 kieséseket is. Remélem, hogy azért időben a jó döntések meg fognak születni. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Kósa Lajos képviselő úr, a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoka. Felszólaló: Kósa Lajos a FIDESZ képviselőcsoport nevében KÓSA LAJOS, a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Felszólalásomat egy ügyrendi, de az előttünk fekvő javaslat tartalmi k érdéseit is érintő megjegyzéssel szeretném kezdeni. Az energiapolitikai koncepció vitája - a házbizottság döntése értelmében - vezérszónoklati rendszerben folyik. Ennek a kialakult szokása az, hogy először a beterjesztő elmondja - az illetékes miniszter - a miniszteri expozét, majd következnek a pártok vezérszónokai. Ezt a szokást nem szokta megtörni az, hogyha ne adj' isten, a két vita között több hét telik el. Ehhez képest a környezetvédelmi tárca jelen lévő államtitkár asszonya mégis szükségesnek tartott a, és az éppen akkor elnöklő elnök úr megengedte, hogy ezt a szokást felrúgva a Kormánynak még egy ilyen kvázi expozéját ejtse meg. Ezt egyrészt ügyrendi szempontból nem tartom helyesnek, és szeretném, ha a jövőben ezek a kialakult szokások valamilyen módo n stabilizálódnának. Azonban nagyon jól érthető az, hogy miért tartotta fontosnak a környezetvédelmi tárca azt, hogy egy ilyen, kvázimásodik vezérszónoklatot mondjon el. Ez pedig nagyon röviden összefoglalható: az, amit a jelen lévő államtitkár asszony elm ondott, egész egyszerűen nem nagyon van benne a javaslatban. Tehát nehéz lenne úgy tenni, mintha azok az egyébként nagyon méltányolható és fontos szempontok és tények, amelyekről beszélt, benne lennének olyan formában és olyan vonatkozásban az anyagban. Ha sonló típusú megjegyzések és szép kívánalmak vannak ugyan, de a számítások és a pontos, más fejezetekben megtalálható utalások ennek az ellenkezőjét jelentik a gyakorlat során. Ezek után szeretném a határozatot bírálni. A határozat nagyon hosszú ideje kész ül - sokan utaltak rá előttem is , két és fél éve, azonban a hoszszas előkészítő munka nem jelenti azt, hogy ez a minőségen is meglátszik. Nagyon sok ponton nem sikerült előrelépnie az energiapolitikai koncepcióban. Az energiapolitikai koncepciók főbb áll ításai a következők, röviden és nagyon tömören összefoglalva. Első: az energiaszükséglet kalkulációjakor valamilyen gazdasági növekedéssel kell számolni. Utalt már rá előttem több felszólaló társam is, hogy ezek az alapszámok teljesen irreálisak. 1990től, illetőleg '92től kezdődően egyszerűen nem lehet számítani 3 %os GDPnövekedésre. Azt hiszem, ez teljesen világos mindenki számára. Tehát az ilyen alapszámokon alapuló energianövekedési számok egyáltalán nem megalapozottak. Hasonlóképpen ugyan az lehetsé ges, és valószínűleg igaz is, hogy az energiafelhasználásban a villamosenergiafelhasználás növekedni fog más energiafajták rovására, azonban pontosan azért, mert az alapszámok nem valóságos kiindulópontokon alapulnak, ezzel ugyancsak egyet lehet érteni, d e a pontos számok ismeretében lehetne véleményt alkotni erről az állításról. Második számú állítás, hogy az energiafelhasználás hatékonysága kisebb mértékben fogja az energiaszükségletet csökkenteni, mint ahogy a gazdasági növekedés az energiafelhasználás igényét növeli, éppen ezért hosszú távon ugyan nem közvetlenül 34 %os GDPt követő energiafelhasználásnövekedéssel lehet számolni, de ettől függetlenül energiafelhasználásnövekedéssel kell számolni az anyag szerint. Azt gondolom, hogy ez a jelenlegi ad atok ismeretében és a jelenlegi gazdasági átalakulás ismeretében szintén nem megalapozott. A pontosabb megalapozást azért nem lehet bírálni, mert - mondom - a kiinduló számok, amikor az energianövekedés számait figyelembe vették, nem megalapozottak.
