Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - A magyar energiapolitikáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
192 Az anyag egyik alapvető kérdése és a frakcióm egyik alapvető kérdőjele az, hogy gazdaságpolitika, iparpolitika hiányában vagy legalábbis csak felszínes ismeretében lehete jó energiapolitikát csinálni hosszú távra. Hadd említsem meg azt, hogy rendkívül jó mó dszert dolgozott ki a minisztérium akkor, amikor a rugalmas alkalmazkodáshoz szükséges számítási módszereket kialakította, és csatolta a dokumentumhoz. Lehetővé teszi ez a módszer azt, hogy mindenkor igazodjunk a fejlesztéseinkkel a belátható jövő igényeih ez. Ugyanakkor jellemző módon már most, a tárgyalás időpontjában az anyagban szereplő fejlődési elképzelések elavultak. Az anyag azzal számolt, hogy 1990től folyamatosan egy ipari fejlődés prognosztizálható, és tudjuk, az ellenkezője valósul meg. Ma az en ergiaigény körülbelül 15%kal alacsonyabb, mint amit az anyag mellékleteiben előirányzott erre az időpontra. Ha ugyanígy alakulnak később a trendek, akkor elképzelhető, hogy milyen nagy tévedésekben lehet részünk az energetikai fejlesztésekben. Hadd tegyem hozzá, hogy a Kormánynak eddig szerencséje volt. Szerencséje volt azzal, hogy örökölt egy körülbelül 800 megawattos teljesítménytartalékot az energiarendszerben, tehát lehetősége volt arra, hogy ne kelljen azonnal döntenie semmiféle energetikai fejlesztés ügyében. És - hát idézőjelbe tettem azt a szerencsét, hogy - szerencsére csökkent a gazdaság teljesítménye és energiaigénye, ezért elodázhatókká váltak a döntések. Én azt hiszem, ezzel a szerencsével élt is a Kormány, mert az elmúlt három évben amilyen dö ntések születtek, azok alapvetően szervezeti, tulajdoni, esetleg személyi kérdéseket érintettek, de semmiképpen nem energetikaiakat. Ez a szerencse, ez a csökkenő felhasználás szerencse volt abból a szempontból is, hogy az importunkat fokozatosan föl lehet ett élni, és nem feszült be a helyzet - mondjuk - a volt Szovjetunió villamosenergiaexportlehetőségeinek a csökkenése miatt. De hát ez a szerencse ideiglenes, ez átmeneti, és a felelőssége a Kormánynak is, a Parlamentnek is az, hogy gondoljon a jövőre, me rt egy energetikai fejlesztési folyamatban a komoly ügyek legalább 58 éves átfutásúak. Tehát ha 58 évvel előre nem tesszük meg a szükséges lépéseket, nem hozzuk meg a szükséges döntéseket, akkor idővel az ország energiaellátási problémákkal küzdhet. Hián yolok egy elvet az alapelvek közül. Amikor elmondtam, hogy mit támogatok, ezt föl kellett volna sorolnom. Hiányolom azt, hogy a hazai hozzáférhető források felértékelődésével nem számol a koncepció. Sőt, az ellenkezője történik. Nagyon kevés hazai energiaf orrással rendelkezünk, de azokat a mi véleményünk szerint lényegesen mélyebben, lényegesen jobban ki kéne használni. Ebben az egyik alapkérdés a szén kérdése. A szénbányák sorsát különböző módon intézte a Kormány az elmúlt három esztendőben. A különböző mó dszereknek különböző hatásai érvényesülnek a mai napig, és fognak érvényesülni a következő években is. Az első időszakban, különösen a '90es évben és a '91es év elején az volt a jellemző, hogy egy általános eufória jegyében azt mondották - még szemé lyesen a miniszter úr is , hogy a piacgazdaságban nem kell foglalkozni ilyen ügyekkel, hogy gazdaságos valami, vagy nem, ami nem gazdaságos - itt a Házban használta a kifejezést - hadd pusztuljon. Hát pusztult is. Hogy a szénbányászat miért nem gazdaságos , annak persze különbözőek az okai. Vannak objektív okai, hiszen viszonylag rossz minőségű szeneket, és nagyon kedvezőtlen körülmények közül kell kitermelnünk. Azonban vannak történelmi okai is annak, hogy a magyar szénbányászat nem gazdaságos. Annak idejé n a szénbányák nyitási költsége és bezárási költsége nem a szénbányászatot terhelte, hanem az állami költségvetést. Amikor ez a rendszer megváltozott, akkor már nem volt módjuk a szénbányáknak áremelések útján kompenzálni a kiesett amortizációs bevételeket . Ezt nem rendezte természetesen az előző Kormány, és nem rendezte - sajnos - ez a Kormány sem. De nem néztünk szembe ezzel a problémával. Egy további probléma, amely a szénbányászat kapcsán nem került rendezésre, az, hogy olyan helyekről importálunk szene t, ahol a szén támogatott. Vegyük észre, hogy NyugatEurópában, ahol
