Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 27. kedd, a tavaszi ülésszak 25. napja - A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ZÉTÉNYI ZSOLT, DR. (MDF)
1897 országba való beutazás. Ezt a bekezdést - ezt a külön engedélyt - mindenképpen törölni kellene, mert kétségeket ébreszt a szándék komolyságát illetően. Másfelől nagyon jól látható a kijárási tendencia, és az, hogy a diszpozití v jogkörök esetén bizony személyenként is változó az, hogy milyen kapcsolatok alapján élnek a hatóságok ezzel a megengedő jogkörrel, kit utasítanak el és kinek adnak engedélyt. Amikor ezeket a részletes megjegyzéseket előrebocsátottam, akkor az a megfontol ás vezetett, hogy a bevándorlás szabályozásánál legalább három tényező veendő figyelembe, ezeket nem biztos, hogy a törvény kellő súllyal képviseli. Az egyik az emberi jogok figyelembevétele, amelyekre nagyon helyesen utal a jogalkotó, a másik Magyarország földrajzi helyzete. Magyarország földrajzi helyzete olyan, hogy Magyarországtól nyugatra demokratikus államok helyezkednek el, és számíthatunk bizony ezen államok részéről - vannak komoly jelek erre - olyan intézkedésekre, hogy nem fognak tőlünk beengedni , nem fognak átengedni bevándorlókat, mert demokratikus országokból nem látnak okot arra, hogy bevándorlást tegyenek lehetővé. Tehát ilyen értelemben, bevándorlási szempontból a nyugat védőbástyái vagyunk, mint egy átmeneti szállás, amely szerepet Ausztria is betöltötte egy ideig. A harmadik, de nem sorrendben az utolsó, hanem az első érdekek közé tartozik, tehát mint egy primus inter pares: a magyar nemzet védelme, ha úgy tetszik valakinek, akkor az itt élő magyar lakosság megfelelő életfeltételekhez való joga. Ez nyilvánvalóan egy jelentős gazdasági nehézségekkel, szociális feszültségekkel küzdő országban különös figyelmet érdemel, figyelemmel az előbb említett földrajzi sajátosságokra, tudniillik arra, hogy a tőlünk nyugatra lévő országok igen határozotta n védik a saját bevándorlási terrénumukat olyan értelemben, hogy a lehető legszűkebb körre szorítják ezt a lehetőséget. Ilyen körülmények között pedig nekünk nem lehet enyhébb feltételeket bevezetnünk. Ami végül a külföldi magyarok helyzetét illeti, tehát különösen a Kárpátmedencében élő magyar nemzetiségű személyek helyzetét illeti, itt az állampolgársági törvénnyel összefüggésben lévő szabályozásról van szó. Azt mondja a szabályozás, hogy aki az állampolgárságról szóló törvény rendelkezései szerint magya r állampolgárságát visszahonosítás címén kérelmezhetné, az felmentést kaphat a bevándorlási feltételek alól egyébiránt. Ez egy előre nem látható, nagyon súlyos nemzetpolitikai válságnak, egy konfliktusnak az árnyékát vetíti előre. Én merem közvetíteni azok at az üzeneteket, amelyeket a Kárpátmedencében élő értelmiségiektől kap az ember nap mint nap, akik szóvá teszik azt, hogy miért kapnak könnyített, és most már egyre inkább és egyre jobban könnyített betelepedési lehetőséget azok a magyar értelmiségiek, a kik a kisebbségi sorban élő magyarság szellemi vezetői, életének fenntartói, élete folytatásának a biztosítékai. Tehát ha orvosok, pedagógusok és mások áttelepülhetnek, és nagyon könnyen megtehetik, és nem is kell nagy távolságot megtenniük, abban az esetb en bizony számolnunk kell egy olyan erős szívóhatással, hogy a Kárpátmedencei magyarság itt, mint egy kanálison át, eltűnik majd. Ha ezt vízuálisan ábrázolnánk, akkor egy egyre szűkülő foltot kellene látnunk, és ez a folt egyre inkább a jelen Magyarország határai közé szorul. Történik ez fogyó népesség viszonyai között, ráadásul elleplezve azt a tényt, hogy egy haldokló vagy legalábbis nagyon erősen fogyó és önpusztító népességről van szó, amelynek a fogyása leplezett, hiszen jelentős mértékben kiegyenlíti ezt a fogyást a betelepülés, ellenkező esetben sokkal jelentősebb lenne a fogyás mértéke. Tehát különösen ezt a kérdést ajánlom a törvény alkotóinak és mindazon képviselők figyelmébe, akik módosító indítványokról döntenek, hogy egyfelől a mérlegelési hatá sköröket szűkítsük a lehető legkisebb mértékre, mert a mérlegelés mindig könnyítéseket tesz lehetővé, a mérlegelési hatáskör mindig azt jelenti, hogy megenged a hivatal valamit, nem azt jelenti, hogy megtagad. Másfelől legyünk egy kicsit keményebbek a magy ar nemzetiségű polgárokkal szemben a tekintetben, hogy ne az ő egyéni érdekeiket nézzük, hanem a határon túl élő magyarságnak mint kollektívumnak az érdekeit nézzük! Tehát amikor egy ilyen magyar értelmiségi ügyében dönt a hatóság, akkor arra gondoljon, ho gy lehet, hogy egy egész falu veszíti el az orvosát vagy a tanítóját akkor, amikor
