Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 27. kedd, a tavaszi ülésszak 25. napja - A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - VONA FERENC, DR. (MDF)
1891 memóriakiesése lenne, de az igazság az, hogy erre, ennek a törvényjavaslatnak a megtételére őt a mezőgazdasági bizottság kérte fel. Tehát nem a szocialistáknak volt ez, úgyhogy én remélem, hogy nem a kecskeméti hangulatot akarta átmenteni, amikor azt mond ták ott az állásfoglalásukban a szocialisták, hogy a mezőgazdaságról pedig semmit. Úgyhogy én azt hiszem, hogy Kis Zoltán barátom is bólogat, tehát ő is úgy emlékszik rá, hogy a mezőgazdasági bizottság kérte fel Lakos képviselőtársunkat mint a bizottság al elnökét, és mint olyan valakit, aki igazán otthon van a mezőgazdaságban. Tehát nagyon szeretném azt, hogyha ez majd azért újságcikkben úgy történne, ez a helyesbítés, hogy tulajdonképpen a bizottság kérte őt fel, és így terjesztette be. Köszönöm szépen eln ök úr, és rátérnék akkor most a hozzászólásomra. Egy ország állapotáról, lakhatóságáról, a benne élhető élet minőségéről minden statisztikánál, propagandaanyagnál többet mond az a tény, hogy bevándorlási törvényt kell alkotnia. A bevándorlási törvény ugyan is minden egyéb szabályozó, tiltó és garanciális funkciója mellett arról is szól, hogy ebbe az országba érdemes jönni. Gyermekkoromban, mikor mindig és mindenütt azt sulykolták belénk, hogy a szocializmus a létező világok legjobbika, hogy a világ elnyomott népei irigykedve és sóvárogva nézik a mi boldog életünket, az első kétkedő kérdés éppen az volt bennem, hogy miért van az, hogy innen csak elmenni akarnak az emberek, jönni pedig nem. Miért van az, hogy a határőrök csak a kifelé menőkkel találkoznak, a be felé jövőkkel pedig soha. Hogy a hazánkba érkező idegenekkel nagy számuk miatt halaszthatatlanul törvényben kell foglalkoznunk, ez mindenképpen pozitívum. Még akkor is, ha az idegenek áradatát nemcsak az országunk vonzása idézte elő, hanem más országok tas zítása is, a háború, a nyomorúság, az emberhez méltó élet ellehetetlenülése sok helyen. Amikor ezt a törvényt meghozzuk, arra az örök emberi tapasztalatra kell gondolnunk, hogy idegennek lenni rossz. Rossz, mert az idegen nincs otthon, és rossz, mert termé szetesen gyanakvás kíséri a befogadó közeg részéről mint minden ismeretlent. Az idegenséget, az otthontalanságot egyetlen dolog oldhatja csak fel képviselőtársaim, a vendégszeretet. És annak a fölismerése, hogy aki huzamosabb időre vagy véglegesen elhagyja szülőföldjét, annak bizonyosan nyomós oka is volt rá. Az egyetemes humanitás jegyében jó lenne tehát mindenkit befogadni, aki erre rászorul. Mindenkinek otthont adni, aki otthontalanná vált. Ez azonban több okból is képtelenség. Részint azért, mert nemcsa k jó szándékú emberek jönnek ide, hanem a fölbolydult világban a fölbolydult alvilág is. Bonyolítja a dolgot, hogy senkinek az útlevelébe nincs beírva, hogy jó vagy rossz szándékkal érkezette Magyarországra. De még a jó szándékúak letelepedésének is határ t szab az a tény, hogy nagyon rövid ideje vagyunk - úgymond - befogadó ország. Gazdasági életünk hosszú és súlyos válsággal küszködik régóta. Lakáskörülményeink rosszak, és a hazai munkanélküliek száma is elérte már szinte a kritikus határt. Az ország tehe rbíró és befogadóképessége tehát korlátozott. Egy bizonyos ponton túl csak a problémáink növekednének anélkül, hogy megoldanánk a hozzánk érkezők problémáit. Nem ildomos a saját nélkülözéseinkkel előhozakodni, amikor bajbajutottakon kellene segítenünk. De amikor olvastam a törvénytervezetben, hogy milyen körültekintő szabályok vigyázzák, hogy a külföldiek megélhetése biztosítva legyen, nem tudtam elhessenteni a gondolatot, hogy milyen jó is lenne, ha a hazai lakosság megélhetésére is ekkora figyelemmel lehe tnénk, hogy legyen mindenkinek megfelelő jövedelme, vagyona, és jusson rá legalább hat négyzetméter lakószobaterület. De ez most nem ide tartozik. Képviselőtársaim! A fő probléma az, hogy a mesterségesen átjárhatatlanná tett határok fölszakadása után az ú jra meginduló népvándorlást hogyan lehet racionális keretek között tartani
