Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 8. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - A magyar energiapolitikáról szóló tájékoztató és országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. a független kisgazda képviselőcsoport vezérszónoka:
188 Tisztelt Ház! A környezetvédelmi energiakoncepció kidolgozása és végrehajtása kapcsán a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium együtt kíván működni a sza ktárcával - tehát az Ipari és Kereskedelmi Minisztériummal , az egyéb szakirányú fórumokkal, a társadalmi szervezetekkel annak érdekében, hogy a hazai energiagazdálkodás, az ellátás és a fogyasztás kérdésében egyaránt meghatározó szerephez jussanak a körn yezetvédelmi érdekek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Hajdu Istvánnénak, a független kisgazda képviselőcsoport vezérszónokának. Felszólaló: Dr. Hajdu Istvánné a független kisgazda képviselő csoport nevében HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. a független kisgazda képviselőcsoport vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Közel két és fél éve, hogy a Kormány az Országgyűlés elé terjesztette első energiapolitikai koncepcióját. Megvitatása akkor elmarad t. Utólag csak helyeselhetjük ezt a döntést, mert a mostani előterjesztés az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kiegészítésével és a gazdasági bizottság módosító indítványával együtt azt mutatja, hogy energiapolitikánk szemléletmódja az elmúlt időszakban k orszerű irányba mozdult el. A társadalmi, szakmai viták során elhangzott észrevételek jelentős részét tartalmazza a tájékoztató, sok ismert és feltárt probléma megoldását kísérli meg. Meghatározza az energiapolitikai célokat, stratégiai irányelveket, az en ergiapolitika realizálásának eszközeit, és végül kijelöli a soron következő feladatokat. Az elmondottak alapján összességében általános vitára alkalmasnak tartjuk a tájékoztatót. Észrevételeink, javaslataink természetesen vannak, és azt is látjuk, hogy itt sincs feloldva azon ellentmondások egy jelentős része, amelyeket a korábbi anyag is tartalmazott. Ezen általános bevezető után néhány, részünkről fontosnak tartott kérdéskört részletesebben kiemelünk: Vívmányként értékelhetjük, hogy a koncepció egésze nem a feltétlen mennyiségi növekedés szükségességét hirdeti, hanem azt sugallja, hogy az energetika a gazdaságot összességében csökkenő vagy stagnáló felhasználás mellett is jól kiszolgálhatja. Tekintve, hogy energiaszámlánk ma bruttó nemzeti termékünk minteg y egyötöde, e szemléletmód deklarálásában és a mennyiségi növekedés iránt elkötelezett erős energialobby eddigi állásainak megtörésében látjuk a kibontakozás helyes útját. Egyetértünk azzal is, hogy a tájékoztató a korábbihoz képest határozottabban szögezi le az energiatakarékosság kiemelkedő szerepét, de ezt a fontos megállapítást szinte azonnal leértékeli a gazdaság modernizációja révén várható energiaigényességcsökkenés - egyébként igaz - említésével. Meggyőződésünk, hogy a lakosság és az ipari technoló giák energiafelhasználása és energiaigényessége alapvetően külön kezelendő. Az energiatakarékosság hagyományos eszközei elsősorban a fogyasztás, a technológiai modernizáció pedig főleg a termelés területén hozhatják meg eredményüket. Tény, hogy a fogyasztá si szférában legalább 25% az energiafelhasználáscsökkenés lehetősége - ha ennek csak felét kihasználjuk, akkor is mintegy 30 milliárd forinttal lenne kisebb összes évi energiaszámlánk. Azt hiszem, nem kell különösen bizonygatni, hogy az elmúlt évtizedekbe n - és sajnos, még ma is - az energiapazarlás olyan szintjét értük el, amely elképzelhetetlen a fejlett társadalmakban. A gazdag fogyasztói társadalmakban - ahol pedig lenne miből - reflexszerűen benne él az emberekben az ésszerű gazdálkodás, a takarékossá g a termelés minden tényezőjével: az energiával, a gépekkel, a tőkével, az ember szellemi képességeivel - egyszóval: mindennel. Nálunk - és ez már közhely - a hivatalokban még nappal is égnek a lámpák, az üzletek túlfűtöttek, a gépkocsiparkunk - és általáb an a gépparkunk - jóval több energiát fogyaszt, mint kellene, és ezzel szennyezi a környezetet; anyag-
