Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 26. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. napja - A Magyar Köztársaság 1993. évi költségvetéséről szóló 1992. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GAÁL GYULA előterjesztő:
1855 Felmerült még érvként az is, hogy a költségvetési törvény által meghatározott lehetőségek nem rossz irány ba terelike az oktatási formákat akkor, hogyha ennek az önálló szakképzési formának teret engednek? Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom leszögezni, hogy a szakképzés jelenlegi rendszerében mód nyílik arra, hogy azoknak a vállalatoknak, amelyek nem fő tevé kenységként végzik a szakképzést, hanem egyik melléktevékenységük a gazdasági tevékenység mellett, módjuk van a költségeik elszámolására, és a szakképzés támogatási rendszerének keretében a költségeik megtérítését igényelhetik. Ezért azt kell mondanom, hog y inkább hátrányos helyzetbe kerültek azok az intézmények, amelyek fő tevékenységként gazdasági társasági formában szervezték az oktatási tevékenységet, hiszen ezek a tavalyi évben 37000 forintos normatív támogatásra jogosultak, az idén - ha ki nem vették volna őket a költségvetési törvényből, akkor - 40000 forintos támogatásra lennének jogosultak, amely nem tűnik elegendőnek a tevékenység finanszírozására. Tehát nem költségvetési motívuma volt annak, hogy ezek az intézmények önállósultak, hogy fő tevékenys égként gazdasági társaság végez gyakorlati szakmunkástanulóképzést, hanem a gazdasági átalakulási folyamatban rejlő belső okok - felszámolások, csődök, privatizáció, tulajdonváltozás - található meg mögötte. De most végül is azt gondolom, nem is ezeknek a kérdéseknek a végigtárgyalása a legfontosabb feladata a Parlamentnek, hanem az, hogy tudatosítsa azt a problémát, hogy a tanév közepén történt egy finanszírozási rendszerbeli változtatás, ez az oktatási intézményeknek két jól körülhatárolható körét lehete tlen helyzetbe hozta, és nekünk erre a problémára valamilyen módon reagálni kell. Ha azt akarjuk, hogy a szakoktatás rendszere ne kerüljön válságba e probléma miatt, akkor nekünk ezt az átmeneti finanszírozási űrt mindenképpen rendezni kell, mégpedig vissz amenőleg 1993. január 1jétől kezdődően. Itt hangsúlyozni szeretném természetesen azt is, hogy miközben az eddigi gyakorlatnak megfelelően normatív támogatást kaptak ezek az önálló tevékenységként oktatási tevékenységet végző gazdasági társaságok, mindenko r mellékelniük kellett az önkormányzat megbízását állami oktatási feladatok társasági formában való ellátására. Tehát azt a megbízatást, hogy ők állami feladatot végeznek, és önkormányzati felkérésre végzik ezt az állami feladatot, minden esetben igazolniu k kellett, és igazolták is. Tehát nem arról van szó, hogy egy saját érdekkörükbe tartozó profitszerző tevékenységet folytattak és ennek érdekében állami támogatásra tartottak igényt, hanem arra, hogy igazoltan állami feladatokat láttak el. Ezt meg is tehet ték, hiszen az oktatási törvény, az 1985. évi I. törvény meg is mondja a következőket: Az így meghatározott állami feladatok teljesítésében megbízás alapján, amivel ezek a társaságok rendelkeztek, a törvény, illetőleg más jogszabályok rendelkezései szerint természetes és jogi személyek, ideértve ezek jogi személyiség nélküli társaságait is, részt vehetnek. Tehát az oktatási törvény világosan leszögezi, hogy a gazdasági társaságok is vállalhatnak állami megbízás alapján ilyen feladatot. Akkor pedig, ha az ok tatási törvény így rendelkezik, méltánytalan és igazságtalan, ha a költségvetési törvényben nem a tevékenységet, az elismert állami tevékenységet segíti az állami finanszírozás, hanem meghatározott szervezeti formákat támogat. Ezért kérem képviselőtársaima t, hogy azt a csekély változtatást, amit a költségvetési törvényben kérünk, azt, hogy a humán szolgáltatásokat végző egyházak, társadalmi szervek, alapítványok mellett a gazdálkodószervezetek is rendelkezzenek ezzel a normatív állami támogatással, támogass ák. Támogassák annak érdekében, hogy ne kerüljön lehetetlen helyzetbe az a tízezer gyerek, aki ilyen oktatási formákban vesz részt, ne kerüljön lehetetlen helyzetbe a szakképzés rendszere, és ne kerüljön lehetetlen helyzetbe az a tucatnyi magánoktatási int ézmény, amelyek szintén állami megbízás alapján látnak el közfeladatot.
