Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak

1993. április 26. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti, a bős-nagymarosi tervvel kapcsolatos vitának a Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről Brüsszelben, 1993. április 7-én aláírt különmegállapodás megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javasla... - ELNÖK (Szabad György): - ILKEI CSABA, DR. (független)

1836 abban, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság a mi érveinket lega

lább annyira akceptálni fogja, el fogja

fogadni, mint a szlovákokét. De akkor is el kell fogadnunk a Hágai Nemzetközi Bíróság döntését,

hogyha az egyes kérdésekben esetleg kedvezőtlen lesz Magyarország számára. Addig pedig mindent

meg kell tennünk, hogy az ökológiai veszélyeket elhárítsuk. Külön pénzforrásokat kell biztosítani a

Szigetköz megmentésére. És a magyar kormányzatnak a Parlamenttel együtt az kell, hogy legyen a

feladata, hogy akár tovább is vizsgálva ezt a kérdést, további határozatokban foglalko

zva ezzel a kérdéssel biztosítsuk, hogy a Szigetköz élővilágát még megmentsük, mentsük meg, ami még

menthető, és várjunk, és bízzunk a Hágai Nemzetközi Bíróság bölcs döntésében. Köszönöm a

figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Szabad György)

: Köszönöm. Szólásra követk

ezik Ilkei Csaba független képviselő. Felszólaló: Dr. Ilkei Csaba (független) ILKEI CSABA, DR. (független) Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném előrebocsátani, hogy sok tekintetben

egyetértek Zétényi Zsolttal, illetve Fodor András Attiláva

l, ellentétben külügyminiszter úr túl

optimista előterjesztésével. Ha a szóban forgó megállapodásnak egyetlen célja, hogy mielőbb meginduljon a hágai eljárás,

akkor azt mielőbb ratifikálni kell. Ám túl nagy ára van ennek az alávetési nyilatkozatnak! A

kapk

odás pedig értelmetlen, hisz csak tíz hónap a kereset beterjesztése, majd hét hónap az

ellenkereseté, s aztán évekig eltarthat a hosszadalmas tárgyalássorozat, anélkül, hogy a

végeredményben biztosak lehetnénk. És mi történik addig - és mi történt eddig? Oly sok engedményt tett a magyar tárgyalófél, amely ellentétes az Országgyűlés korábbi

határozatával, és meggyőződésem szerint ellentétes legjobb nemzeti érdekeinkkel is. Ahogyan Jávor

Károly képviselőtársam megfogalmazta - idézem őt : "A hibás magyar tár

gyalási taktika miatt a

szlovák fél mindig érvényesíthette saját érdekeit. A Kormány és az Országgyűlés három évvel ezelőtt

kifejezett akaratát a kormányhivatalok nem mindig olajozottan és nem mindig egy irányba húzva

hajtják végre." - idéztem Jávor Károly

t. Az előttünk lévő dokumentum szövegének háromnegyedén a szlovákok módosítottak. A

módosítások oly gyakran változtak, hogy a Külügyminisztérium illetékesei még a Kormányt sem

tudták a megbeszélések menetéről időben és szöveghűen tájékoztatni. A megállapod

ásban egyetlen

szó sem esik a nagymarosi körgát lebontásáról. A késedelem alaptalan várakozást kelt szlovák

oldalon a beruházás befejezését illetően. Súlyos fogyatékosság a vízmegosztás és az energiakompenzáció kérdése is. A magyar fél nem

ragaszkodott a t

avaly októberi londoni magyarcsehszlovák jegyzőkönyvhöz, mely szerint a

szlovákoknak a vízhozam 95%át kellene a közös Dunamederbe visszajuttatniuk, és csak 5%ot vezethetnének a bősi erőmű turbináihoz. De nincs nyoma annak sem, amit az Európai Közössége

k javasolt átmeneti vízmegosztásként - éves átlagban a vízhozam kétharmadát kapná az ÖregDuna medre, és egyharmadát az üzemvízcsatorna. Pedig ez lenne az ökológiai minimum! Enélkül a

Szigetköz települései katasztrofális helyzetbe kerülnének. Ám semmi gara

ncia, tisztelt képviselőtársaim arra, hogy ésszerű határidőn belül létrejön az ideiglenes vízmegosztási

megállapodás! Nincs mire várni, ha a túloldalról továbbra is a jelenlegi 250400 köbméter közötti

vízmennyiséget adják csupán. Magyarország, akárhogy is szépítjük, lemondott arról a jogáról, hogy az átmeneti

vízgazdálkodási rendszer bevezetését megelőzően jogvédelmet kereshessen a bíróságnál a szlovák

fél egyoldalú sérelmes lépéseivel szemben. Ha pediglen a Parlament jóváhagyja a kétoldalú

megállapodást,

akkor ismeretlenül rábólint a II. cikk b) pontja szerinti szakértői jelentésre is, amely

1992. november 23án kelt, ám amelynek körülbelül kettőszáz oldalnyi angol nyelvű szövegét senki