Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 26. hétfő, a tavaszi ülésszak 24. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti, a bős-nagymarosi tervvel kapcsolatos vitának a Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről Brüsszelben, 1993. április 7-én aláírt különmegállapodás megerősítéséről szóló országgyűlési határozati javasla... - ELNÖK (Szabad György): - PAP JÁNOS, DR. a környezetvédelmi bizottság előadója: - ELNÖK (Szabad György): - BALÁS ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
1825 Ez az oka annak, hogy most a kialakult helyzetben Magyarország kénytelen a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulni, és diplomáciai tárgyalások eredményekén t sikerült Szlovákiával megegyezni abban, hogy ezt a két ország közösen kérje. Amennyiben önmagában ezt a tényt nézem, ezt akár diplomáciai sikernek is lehetne nevezni, ha a kilátásainkat számba vesszük, akkor azonban már nem lehetünk ennyire optimisták. E gyrészt az eddigi tárgyalások eredményeként is látni kell azt, hogy a szlovákok minden eddigi tárgyalása pusztán az időhúzást szolgálta, és azt a vélekedést erősítette a nemzetközi közvéleményben, hogy lám, itt kulturáltan és civilizáltan óhajtanak elrende zni valamit, időközben azonban haladtak szilárdan és eltökélten a kitűzött céljuk felé, és megvalósították a Cvariánst. (Dr. Iván Géza: Szégyen!) Én a magam részéről nem vagyok túl optimista azt illetően, hogy ez a vita hamarosan vagy akár belátható időn belül valamilyen eredményhez vezet. Egyrészt azért, mert igen hosszú határidőket jelöl meg ez a külön megállapodás a szlovák és a magyar fél között, akár az indítvány előterjesztésére is, vagy vita esetén valamifajta külön megállapodás, további megállapodá s előkészítéséhez, amire igen jó esély van, mert a vízmegosztásban eddig nagyon sok előrelépésről nem lehet beszámolni. Én úgy látom a helyzetet, és ezt már itt elmondtam a Parlamentben, hogy ebben a kérdésben nem elég csupán - Magyarországnak - a Hágai Ne mzetközi Bírósághoz folyamodni, hiszen itt egy jogi procedúráról van szó, és a jog, amint tudjuk, úgy is csűrhető, meg úgy is csavarható, és ennek az eredménye számunkra legalábbis kétséges. A másik ok, amiért pesszimista vagyok, az, hogy a boszniai esemén yeket is figyelembe véve, sajnos, egyre gyakoribbak a világban az olyan jelenségek, amikor a világot kész tények elé állítják, és aztán a világ nem tud mit kezdeni ezekkel a tényekkel. A helyzet furcsasága, hogy ilyenkor aki tiltakozik vagy próbál a helyze tén, a saját, az őt ért agresszión változtatni és a saját helyzetén könnyíteni, és azt a világ elé tárni, akkor megvádolják azzal, hogy barátságtalan gesztusokat tesz a szomszédai felé, összeférhetetlen, és nem képes civilizált módon együttélni a szomszéda ival. Nos, Magyarországot ez a vád nem érheti, hisz Magyarország rendkívül elnéző és toleráns volt, és rendkívül türelmesen szenvedte végig azt, ami a Szél Péter által felvázolt helyzetben zajlott le, tulajdonképpen egy olyan jogi helyzetben, amikor nem le hetett eldönteni, hogy ki is a hunyó, ki az, aki Magyarország partnere lehet, hiszen a csehek a szlovákokra, a szlovákok pedig a csehszlovákokra mutogattak, és azt mondták - mindegyik , hogy ők éppen nem illetékesek ebben az ügyben. Így aztán tényleg nehé z volt tárgyaló partnert is találni, és közben szépen megvalósulhatott a Cvariáns. (16.00) Még azt sem lehet mondani, hogy Magyarország megzavarta volna Szlovákia történelmi pillanatait, ami a nemzetté válást jelenti, és Szlovákia önállósulását eredményez te, hiszen ez a két dolog nagyjából egy időben zajlott le, viszonylag kis eltéréssel. Mégis úgy gondolom, hogy egy országnak - a jószomszédság igényét is figyelembe véve - elsőrendű érdeke, hogy megvédje saját érdekeit és azzal foglalkozzon. Én már egyszer azt javasoltam, hogy Magyarország forduljon az ENSZ Biztonsági Tanácsához. (Dr. Iván Géza: Máshoz is!) Tudom, hogy a Biztonsági Tanácshoz katonai agresszió esetén szoktak fordulni. Jelen esetben azonban egy olyan különleges esetről van szó, amikor nem kat onai agresszió eredményeképpen, de mégiscsak agresszió történt Magyarország ellen, ami egyrészt területi integritásunkat, másrészt területi erőforrásainkat is érintette. Hiszen úgy gondolom, hogy egy nemzetközi vízi út mindenképpen természeti erőforrásnak tekintendő, és mint ilyen érték, és mint ilyen védendő. Éppen ezért egy módosító indítványt nyújtottam be, amelyben azt javasolom, hogy Magyarország, tekintettel a párizsi békeszerződésben lefektetett határok megsértésére, tekintettel
