Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 20. kedd, a tavaszi ülésszak 23. napja - A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SZELÉNYI ZSUZSANNA, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1713 Egészséges bevándorláspolitika nem tekinthet el attól, h ogy számoljon azzal, milyen hatása van külföldiek letelepedésének 1020 év távlatában. Milyen az ország munkaerőpiaci helyzete, tűrőképessége, jó esélyei vannake az integrációra, vagy még évtizedek múltán is feszültséggel terhesek a helyi közösségek? Úgy tűnik, ez a megfontolás - a magyar nemzetiségű külföldieket nem számítva - teljességgel hiányzott a törvény készítőiből. A javaslat másik hibája, hogy egyáltalán nem szerepel benne a végrehajtói intézményi rendszer leírása és pontos feladatköre. A Kormány az 1993. évi 43. kormányrendelettel másfél hónappal ezelőtt címzetes államtitkári vezetéssel létrehozta a Menekültügyi és Migrációs Hivatalt, amelynek feladatkörét mikor, ha most nem, a migrációs politikát alapvetően szabályozó törvény kapcsán illenék meg szabni. Feladatkörének meghatározása nélkül vajon mennyiben lesz képes ez az új, kibővített hivatal végrehajtani a rá váró nagy jelentőségű munkát? A koncepcionális problémákon túl néhány fontos tartalmi problémát is fel kell vetnem. Elsőként két alapelvet fontos leszögezni. Egyik, hogy demokratikus államokban csak nagyon rendkívüli esetben képzelhető el olyan cél, amelynek emberi jogokat alá lehetne vetni. A másik, hogy a jogbiztonság a jogállamiság alapvető fontosságú feltétele. Ezekre az alapelvekre foko zottan ügyelnünk kell e törvényjavaslat megvitatása során is. A javaslat maga is említi, hogy az idegenrendészeti őrizet, illetve a kijelölt helyen való tartózkodás elrendelése szabadságkorlátozó rendelkezés. A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság gyakorlatából ismert Guzzardi ügy szintén megerősítette, hogy a kényszerlakhely kijelölése még kevésbé korlátozott formában is szabadságelvonásnak tekintendő. Az emberi jogi konvenció egyik alapvető cikke, nevezetesen 5., nagy alapossággal körülbástyázza a szabadságelv onás feltételeit és módozatait, ez az egyébként szükséges szabályozás tehát részünkről is nagy óvatosságot kíván. Az 5. cikk (1) bekezdésének f) pontja a kényszerlakhely kijelöléséhez megköveteli, hogy kiutasítás legyen folyamatban. A tartózkodási tilalom esete tehát önmagában nem elég még ehhez. A szabadságkorlátozás esetén különös figyelmet kell fordítani a jogorvoslat lehetőségének megteremtésére, hogy a szükséges garanciális elemek ne szenvedjenek csorbát. Ebből a szempontból kifogásolható, hogy a sérte tt személyek számára a bírói fellebbezés lehetősége nem adott, csupán felülvizsgálat kérhető. A javaslatban szereplő jogorvoslati megoldásokat illetően más esetben is aggályok merülnek fel. A méltányos eljárás minden nemzetközi dokumentum fontos elve, mélt ányos eljárás pedig nincsen jogorvoslat nélkül. A bevándorlási vízum igénylésének elutasítása után például egyáltalán nincs lehetőség jogorvoslatra, így előfordulhat az a megdöbbentő helyzet, hogy bevándorlási vízum hiányában nem utazhat be valaki, aki már megkapta a bevándorlási engedélyt. Erősen vitatható a jogorvoslat formarendszere is. A javaslat bizonyos pontjain bizonytalanság van abban a tekintetben, hogy a döntő szerv hatóságnak számíte vagy nem. Ez a kérdés merül fel a beutazási és tartózkodási ti lalom elrendelése esetén a nemzetbiztonsági szolgálatokkal kapcsolatban. Helyesebb volna, ha egyértelmű módon véleménynyilvánítási joggal bírnának, de a döntést hatóság mondaná ki. A jogorvoslat garanciáinak helyenkénti hiánya nemcsak a méltányos elbánás e lvét sérti, hanem a gyakorlatban is bonyodalmakat okozhat. A javaslat legtöbb pontjában megfelelőképpen ügyel az emberi jogok tiszteletben tartására és a garanciák beépítésére, de az elv végigvitele nem eléggé következetes, amint azt a fenti példák is muta tják. Végezetül meg kell említenem, hogy a törvényjavaslat elfogadásával egy sor újabb feladat hárul a tisztelt Házra. Bár a javaslat a külföldiek alapjogairól többnyire rendelkezik, az alanyi jogaikról rendelkező törvények, amelyek például vagyoni, család jogi, egészségügyi, oktatási helyzetüket