Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 19. hétfő, a tavaszi ülésszak 22. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás):
1692 Ne tekintsék okvetetlenkedésnek, de úgy érzem, fel kell hívnom a figyelmet egy talán lényegtelennek tűnő ellentmondásra. A törvénytervezet preambulumában az Országgyűlés egy szakmai önkormányzatot ismer el. Az általános rendelkezésekben a Magyar Orvosi Kamara már önkormányzattal rendelkező, szakmai és érdekképviseleti testület. Azért tartom fontosnak ezt a figyelemfelhívást, mert az önkormányzatnak két formáj át ismerjük. Az egy célra szerveződött és az átfogó felelősségű önkormányzatot. Az utóbbi több, a képviseleti szervet érintő közfeladat megoldását és igazgatását végzi. Egy önálló és demokratikus hatalomgyakorlást biztosító testület előnyei csak akkor bont akozhatnak ki, ha a közügyek lehető legszélesebb körét fogják át. Célszerűbbnek látszik a Magyar Orvosi Kamara önkormányzatiságát is, a helyi önigazgatás megvalósítását széles felelősségű, a helyi problémák széles körét átfogó önkormányzattá tenni. A törvé nytervezet az előbbiekre utal, az egyes cikkelyek viszont mást tükröznek, mert a helyi kamarák hatásköre, különösen ügyintéző szerveik működését nem a törvény hivatott szabályozni, hanem az alapszabály határozza meg. Az önkormányzatok illetőségét az Alkotm ány vagy a törvény határozza meg, mely még speciális célú helyi kamarák hatáskörét és kötelezettségeit is rögzíti. A jogszabályi keretek biztosítják a saját belátás szerinti, saját hatáskörbe vágó és kizárólagos jogot minden helyi ügyben, ami hatáskörükbe tartozik. Mivel a helyi önkormányzatok hatásköre általában teljes és kizárólagos kell hogy legyen, célszerűtlennek látszik ezeket a jogokat más regionális, megyei vagy központi, országos szervek által korlátozni. A helyi kamarák önigazgatási tevékenységét, annak jogszerűségét, működésük felügyeletét azonban a magasabb önigazgatási szervek végezhetik, felügyelőbizottságot a regionális felügyelőbizottság, etikai fegyelmi bizottságot a regionális etikai fegyelmi bizottság. Automatikusan, magától értetődően az első fokú határozatokat jogorvosolhatják, a magasabb fokú eljárásokat pedig lefolytatják. Frajna Imre képviselőtársam a kamarai tagság kötelező voltának alkotmányossági jogát kérdőjelezte meg. Úgy gondolom, pontosan a kamarai tagság kötelező volta különböz teti meg a Magyar Orvosi Kamarát önkormányzati, közhatalmi, közterületi lényegénél fogva az egyesülési jog alapján létrejövő, más társadalmi szervezetektől. Ahol az előfeltételek adottak, ott az elv törvényként érvényesül, mely kizárja az alternatívákat. H a nem ez a helyzet, ott igényünk sem lehet arra, hogy törvényről beszéljünk. Fontos ezt leszögezni, mert a különböző rendeletekkel történő szabályozás hatalmi, s a hatalom mindig autokatalitikus. Az előbbiek alapján tehát az adott előfeltételek mellett az orvos, fogorvostársadalmon belül különösen helyhez kötve komoly igények vannak az önszerveződésre, mely meghatározott kölcsönhatások és kapcsolódások révén elengedhetetlen feltétele a fejlődésnek, mely az egészen specifikus beteg és orvos közötti szuperp ozíciók és integrációk révén jelenik meg. Befejezésül szeretnék utalni még egy olyan, az orvosi kamara részéről érkező törekvésre és szemléletre, mely, úgy gondolom, helyesbítésre szorul. Mégpedig, hogy az orvostársadalom maga szabályozza és irányítsa műkö dését és alkossa törvényeit. Ez utóbbi törekvés, illetve szándék, azt hiszem, túl van a kompetenciáján, mivel törvényt hazánkban továbbra is a Parlament hoz. A másik gondolat, ami a saját orvosi etikát jelenti, ugyancsak további gondolkodásra késztet, mert bár tudjuk, hogy nincs egy abszolút etikai rend, etika mégis csak egy van, csak aspektusai lehetnek mások, történeti gyökereitől függően. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Surján László miniszter úrnak. Felszólaló: Dr. Surján László népjóléti miniszter
