Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 19. hétfő, a tavaszi ülésszak 22. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MEZEY KÁROLY, DR. (MDF)
1690 tartanunk, mert nemcsak az orvosok alapvető érdeke, társadalmi megbecsülésük alapja, hanem e gyben közérdek is. Ha mindez egyértelmű, annak tükrében kell beszélnünk a törvénytervezet egyes ellenzéki pártok felől leginkább vitatott részéről, a kötelező tagság kérdéséről. Helyesebben szólva a törvénytervezet azon passzusáról, amelyik elrendeli, hogy beteghez csak az nyúlhat, aki aláveti magát az orvostársadalom egésze által hozott és ellenőrzött saját etikai szabályoknak. Az az elképzelés, hogy a vállalkozó orvos vonatkozásában legyen kötelező a kamarai tagság, a többire meg a közalkalmazotti törvény vonatkozzon, nem látszik szerencsésnek, hiszen könnyen kialakulna a kétféle mérce. Az orvosi etikai szabályok azonban csak egyfélék lehetnek, és nyilvánvaló az is, hogy azokat maguknak az orvosoknak, szakmai önkormányzatuknak, a Magyar Orvosi Kamarának ke ll statútumba foglalni és annak betartatásáról gondoskodni. Nem szerencsés Amerikára hivatkozni, mint sok minden más esetben sem. Ott történelmi okok miatt alakult másképp. Hiszen már 1847ben a Philadelphiai Nemzeti Konvent minden orvosra kötelező erkölcs i kódexet alkotott, aminek legfőbb fejezetei a kollegialitás, az orvosi tisztesség anyagiak vonatkozásában, orvos és beteg kapcsolata vonatkozásában, a reklám kérdései és a sarlatánság. Amerikában tehát egy törvény írja elő, hogyan kell viselkedniük az orv osoknak, nálunk maguk az orvosok rajzolják meg a követelményeket, és a most tárgyalás alatt álló törvény fogja biztosítani, hogy azok érvényesüljenek is. Ez kicsiben olyan, mint az állampolgárság kérdése. Magától értetődik, hogy aki gyakorolni akarja állam polgári jogait, annak alá kell vetnie magát törvényeinknek, amelyeket demokratikusan választott képviselői hoznak. A kötelező tagság értelme tehát abban van, hogy ez biztosítja az orvostársadalom saját törvényeinek betartatását. Mindezek tükrében kell vizs gálni a törvénynek a Magyar Orvosi Kamara etikai fegyelmi jogkörével kapcsolatos részét. Ami az etikai fegyelmi bizottság és etikai kollégium létrehozását illeti, valamint tisztségviselőinek megválasztására vonatkozik, a törvénytervezetben megnyugtató módo n demokratikus, hiszen mind a megyei etikai fegyelmi bizottságok tagjait, mind az országos bizottság tagjait a megyei küldöttgyűlés tagjai választják meg, akik viszont tíz tagonként egy fővel a helyi kamarákat képviselik. Helyes döntés az is, hogy az orszá gos etikai fegyelmi bizottságban és az etikai kollégiumban minden megyének van képviselője. Logikus, hogy az országos etikai fegyelmi bizottság elnökét és az etikai kollégium elnökét az országos küldöttközgyűlés választja. Jogalkotásunkban természetes dolo g a jogorvoslat első, másodfokú és bírósági hierarchiájának kialakítása. Különös jelentősége van annak, hogy az etikai vétség és fegyelmi vétség úgy van elkülönítve, hogy egy bizonyos határon túl az etikai vétség is fegyelmi vétséggé válhat, és valóban sú lyos büntetést von maga után. Míg etikai vétség esetén csak megrovás és az eset közzététele lehet a büntetés, addig fegyelmi vétség esetén a pénzbüntetés, a tagsági viszony időleges felfüggesztése vagy elvesztése róható ki. Ezért igen nagy fontossága van a nnak, hogy meg legyen határozva, mi az a törvénytervezet szavai szerinti ismételt súlyos eset, amikor az etikai vétség fegyelmi vétséggé válik. Belátom, hogy ezt nem lehet a Parlamentben meghatározni. De igen fontos, hogy a küldöttközgyűlés ezt a kérdéskör t az etikai fegyelmi statutum megalkotásában feltétlenül tisztázza. A Magyar Orvosi Kamara törvényességi felügyeletét illetően úgy vélem, hogy nem feltétlenül a népjóléti miniszternek kell azt gyakorolnia. A népjóléti tárcával a MOK, a Magyar Orvosi Kamara alkupozícióban lesz egyetértési jogának gyakorlása közben. Nem véletlen, hogy az 1936os I. törvény szerint a törvényességi felügyeletet a belügyminiszter gyakorolta. Felmerülő alternatíva, hogy az ügyészség kapja ezt a feladatot. Az általános kérdések kö zül a Magyar Orvosi Kamara jogosítványainak körét szeretném még érinteni. A küldöttközgyűlés feladata és joga a Magyar Orvosi Kamara alapszabályának
