Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 19. hétfő, a tavaszi ülésszak 22. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KOCSENDA ANTAL (FKgP)
1683 orvosai között a jövőben a létért való harcnak olyan foka fejlődhet ki, amely nagymértékben veszélyezteti nemcsak az orvosi kar jó hírét, h anem az egész ország közegészségügyét és a közösség egészségügyi ellátását." - Eddig az idézet. Nem kívánok analógiát vonni az akkori és a jelenkori helyzet között, bár a II. világháború és az azt követő sok évtizedes diktatúra legalább annyira szétzilálta az országot, hanem csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy az akkori kormányzat az orvoskamarai törvény megalkotásával az akkori társadalom, az akkori egészségügyi ellátás érdekeit vélte ezzel biztosítottnak. Országunk mostani helyzete, a nálunk sokkal kedvez őbb helyzetben lévő országokban működő - és jól működő - orvosi kamarák léte már magukban is indokolják a magyar orvosi kamarai törvény megalkotását. Szükséges, hogy az orvostársadalomnak saját maga által választott önkormányzata legyen, amelyik független módon intézi, szabályozza a szakmai kérdéseket, védi a szakma erkölcsi és anyagi érdekeit, képviseli az egészségügyet érintő fórumok előtt. Saját érdekképviseleti rendszerben az elhatározások, az intézkedések a szakma közösségének elhatározásából és annak egyetértésével történnek. Az első kérdésre tehát a válasz: határozott igen. Itt merül fel a kérdése annak, hogy az orvoskamarai tagság kötelező legyene, hogy orvosi diplomához kötött tevékenységet csak kamarai tag végezhet, illetőleg ilyen tevékenység vé gzésére állást vállalhate? Ezzel kapcsolatosan ellentétes vélemények alakultak ki. Ha a tagság nem lenne kötelező, akkor a kívül maradó orvosok vagy orvoscsoportok szakmai képviseletét a kamara nem tudja vállalni, szakmai, anyagi, működési nézetkülönbsége k, nemkívánatos viták alakulhatnának ki, melyek megosztanák az orvostársadalmat. Ilyen - esetleg többszörös - ellentéteknek nemcsak a szakma, de a társadalom is kárát látná. Különösen fontos egy egységes kamarai, szakmai állásfoglalás, amikor sokan - orvos i diplomával ugyan, de - rejtélyes eszközök igénybevételével, úgymond, gyógyítanak. A kötelező orvoskamarai tagság egyúttal azt is jelenti, hogy a tagoknak csak az orvostudomány mindenkori állásának megfelelő és elfogadott módon lehet gyógyítani. A társada lombiztosítás csak a törzskönyvezett, elfogadott gyógyszer után fizet térítési díjat, feltehetően ezt teszi a különböző gyógyeljárások esetében is. Ebben is segít az egész orvostársadalmat felölelő kamara, egyrészt azzal, hogy ilyen ügyekben szakmai vélemé nyt nyilvánít, másrészt azzal, hogy megjelöli az alkalmazásra nem ajánlott módszereket. Csak a teljes orvostársadalmat tartalmazó kamara tudja az orvostársadalom érdekeit szolgálni, például béralkuban vagy az ügyeleti szolgálat kérdésé ben, vagy más érdekkérdésekben. Szakmai segítséget, továbbképzési és szakképzési segítséget, szociális juttatásokat nem, vagy csak csökkentett mértékben tudna nyújtani, ha az orvosoknak egy része nem lenne kamarai tag. Ezen meggondolásból is indokolt és sz ükséges a kötelező orvoskamarai tagság. Így volt ez az 1936os orvoskamarai törvényben is, és így van ma is külföldön az orvosi kamaráknál. A második feltehető kérdés az alapszabályra vonatkozik. Helyes, sőt kívánatos, hogy egy szervezet saját maga alkossa meg saját alapszabályának pontjait, hiszen szakterületének feladatait, sajátosságait, a működés célszerű módozatait ő maga ismerheti a legjobban. Fontos azokat a fő elemeket megjelölni, amelyek egy kamarai törvénynek a működését szabályozó kiegészítése ke ll legyen, és szükséges garanciális elemek beépítése arról is, amit a kamara tagjainak nyújt, és amelyek a kamarán belüli teljeskörű demokrácia megvalósítását biztosítják. Egy ilyen kamarai alapszabály megfogalmazásához útmutatást adó és elvárásokat megfog almazó szabályzat nemcsak segítséget adhat a kamarai alapszabályok elkészítéséhez, hanem egyben garanciát nyújthat ahhoz, hogy a kamara működése, feladata, céljai megfeleljenek a társadalmi, közösségi elvárásoknak.
