Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 19. hétfő, a tavaszi ülésszak 22. napja - A magyar állampolgárságról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A helyi önkormányzatok folyamatban lévő címzett és céltámogatásáról, továbbá a támogatási célok 1993. évi rangsorolásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MEZEY KÁROLY, DR. (MDF)
1668 Javaslom, hogy az 1. § (1) bekezdésben kilátásba helyezett felülvizsgálat az egészségügyi bizottság és a társadalombiztosítás bevonásával ésszerűen történjék. Csak helyeselhetők a 4., 5., 6. §ok, amelyek a mú lt évben megalkotott törvényben már jórészt kifejtett elszámolási rendszert egészítik ki a folyamatban lévő beruházások vonatkozásában. A pontosan és következetesen végrehajtott elszámolás javítja a céltámogatás hatékonyságát. Az az önkormányzat, amelyik h anyagságból, ne adj' isten szándékosan szabálytalanul jut támogatáshoz, vagy azt jogtalanul leköti, más önkormányzatokat rövidít meg. Sajnos, erre vannak példák. Ráadásul bocsánatos bűnnek tartják, hiszen egy adott lakóközösség érdekének látszik az előnysz erzés, miközben ez mégis erkölcstelen, mert mások rovására történik. A törvényjavaslat legvitatottabb része természetesen az igények kielégítésének sorrendje. Érthető, hogy a felsorolt célok közül mindenkinek az a legfontosabb, amelyik környezetében, válas ztókörzetében a legégetőbb gond. Mindazonáltal abban megállapodhatunk, hogy az egészséges ivóvízellátás prioritása jogos. Ez az a terület, ahol már karnyújtásnyira vagyunk az európai színvonaltól, és mégis minden más elé kell helyezni, hiszen ahol nincs eg észséges ivóvíz, ott élet és egészség forog veszélyben. Ma a lakosság 73%a megfelelő, 17%a tűrhető, és körülbelül 10%a egészségtelen ivóvízhez jut. Ennek a 10%nak a helyzete sürgős orvoslást kíván, hiszen itt a csecsemők és terhes anyák palackozott viz et isznak, mert a vizek károsanyagtartalma olyan szintű, hogy a fiatal szervezetekre fatális lehet. Más a helyzet a szennyvízkérdéssel. Ezen a téren nem karnyújtásnyira vagyunk Európától és a biztonságos szinttől, hanem fényévnyi távolságra. Szembe kell n éznünk azzal a paradoxonnal, hogy minél több helyen oldjuk meg a vezetékesvízellátást, annál inkább nő a közműolló, mert a szennyvíztisztítás és elvezetés öszszehasonlíthatatlanul drágább. Bár helyeslem, hogy a program előresorolja a szennyvízkérdés mego ldását, látni kell, hogy csak morzsákat jelenthet országos viszonylatban, hiszen ezen a téren 67%os telítettség elérése 520 milliárd forintot igényelne. A g) pont alatt szereplő sérülékeny vízbázisok védelmét szolgáló szennyvízmentesítés, ami az országosn ak csupán egyhetedét tenné ki, mintegy 66 milliárd forintba kerülne. Tehát a most rendelkezésre álló szabad pénzek teljes e célú felhasználása esetén csaknem tíz év alatt biztosíthatnánk be sérülékeny vízbázisainkat. A b) pont alatt második helyre sorolt s zigetközi települések szennyvíztisztítótelep és csatornahálózata építésének előtérbe helyezése úgy gondolom, nem a bősnagymarosi gát promt hatása miatt indokolt, hiszen az csak hosszabb távon fenyegeti a Szigetköz kavicságya alatt rejtőző nagy ivóvízkinc set. Azzal egyetértek, hogy ettől függetlenül is ideje hozzáfogni e nagy vízkészlet megóvásához. A támogatás módját illetően azonban egyetértek Wekler és Schiffer képviselőkkel, hogy ezt a programot nem szabad külön céltámogatási tételként megfogalmazni. V an egy országgyűlési határozatunk, a 62/1992es, ami a Szigetköz természetvédelmi, környezetvédelmi és területfejesztési kérdése tárgyában született. Ez program kidolgozására kötelezi a Kormányt, többek között a vízbázis védelmében, ami szennyvíztisztítás problematikája is. Józsa Fábián államtitkár úr szerint körülbelül 600 millió forintot igényelne a kérdés rendezése. Véleményem szerint ennek egy jelentős része akkor is realizálódna, ha egyenlő eséllyel pályáznának ezek a települések a céltámogatási rendsz erben, valamint az idevágó környezetvédelmi és vízügyi alapokból, s a hiányzó összeget korábbi országgyűlési határozatunk szellemében tartalékalapból lehetne fedezni. A magam részéről szerencsésnek tartom az életveszélyessé vált iskolák, iskolai tantermek kiváltásának és a működő egészségügyi intézmények gépműszer beszerzésének az élre sorolását. Az előbbi teljesen magától értetődik, míg az orvosi gépműszer beszerzésnek különös fontosságot ad a most induló tb.finanszírozási rendszer.
