Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak

1993. április 19. hétfő, a tavaszi ülésszak 22. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter:

1631 (Az ülés kezdete 15 óra 8 perc Eln

ök: Szabad György Jegyzők: dr. Szabó Lajos és dr. Kóródi Mária) Az ülésnap megnyitása ELNÖK (Szabad György)

: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm képviselőtársaimat, kedves vendégeinket, a közvetítésre

figyelő minden honfitársunkat. Tavaszi ülésszakunk 22. ü

lésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az

ülés vezetésében Kóródi Mária és Szabó Lajos jegyzők lesznek segítségemre. Mai ülésünkről előzetesen 23 képviselőtársunk jelentette be távolmaradását. Kérem azoknak a

jelzését, akik a bejelentés ellenére meg tudtak

jelenni ülésünkön. - Senki sem jelentkezett. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy az igazolt képviselők száma jelenleg 385. A

határozatképességhez így 193 képviselő jelenléte szükséges. Most a jelenlévők létszámának

megállapítása következik. Kérem, nyomjá

k meg az igen gombot. (Megtörténik.) Köszönöm. A számítógép 233 képviselő jelentkezését regisztrálta, az ülés határozatképes. Napirend előtt ELNÖK (Szabad György)

: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt Szabó Tamás miniszter úrnak adom meg a szót.

(Zaj.) Nap

irend előtti felszólaló: Dr. Szabó Tamás tárca nélküli miniszter SZABÓ TAMÁS, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kormány nevében azért kértem szót napirend előtt, mert

az ellenzéki pártok, különösen az SZDSZ által viszonyla

g korán megindított választási kampányban

(Derültség a bal oldalon.) téves és torz információk alapján a Kormány részéről történő állítólagos

vagyonkimentésre vonatkozólag a közvélemény hergelése folyik.

(Zaj.) Erre a mai sajtóorgánumok

bizonyítékul szolgá

lnak. Hogy mennyire igaz ez a megállapításom, kérem, engedjék meg, hogy tájékoztassam a tisztelt

Országgyűlést az alapítványok közpénzből történő támogatásának ügyéről. Az alapítványok működtetése az 1980as évek második felében terjedt el. Amennyiben az a

dott alapítvány közfeladat ellátását vagy annak segítését is felvállalta, az általánosan kialakult gyakorlat

szerint az állami feladatot ellátó illetékes tárca költségvetésének terhére saját belátása szerint

támogatást nyújthatott a kormány tudta nélkül. A kormányok - az akkori kormányok - általában nem

is szereztek tudomást a költségvetési pénzek ilyen módon történő felhasználásáról, csak abban az

esetben, ha egy alapítvány támogatása az állami költségvetés általános tartaléka terhére történt. Kérem, enged

jenek meg erre néhány példát csak a Némethkormány működésének időszakára

visszatekintve. A Némethkormány például 1990. január 31én Pro Cultura Hungaria Alapítvány

megalapítását hagyta jóvá. A művelődési miniszter a támogatás mértéke vonatkozásában már a Kormány külön jóváhagyása nélkül az oktatás, a kutatás, a művészetek különféle ágainak

támogatására, a közművelődés megújítására a tárca költségvetési keretének terhére 1 milliárd 306

millió forintot fordított. És az utolsó példa: április 2án, 1990ben, a költségvetés terhére a

Némethkormány a magyarromán értelmiségi találkozó alapítványt támogatta, nagyon helyesen. Talán a fenti példák is igazolják, hogy a közcélokat is szolgáló alapítványok költségvetési

pénzből történő támogatása nem az Antallkormán

y találmánya, és törvényi feltételei vannak. Az