Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 14. szerda, a tavaszi ülésszak 21. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP)
1591 Nem lesznek azért, mert ezekben rendkívül olcsó a munkaerő, nem lesznek azért , mert nagyon minimális az általános költség, ami a szövetkezeteknél, sajnos, nagyon nagy. Ezeknek van 750000 forintig pillanatnyilag családtagonként adómentességük. Azonkívül, ha az EK idevonatkozó előírásait veszem figyelembe, az azt mondja, hogy csak te rmészetes személyeket lehet támogatásban részesíteni. Tehát ebben a vonatkozásban sem tudnak valamilyen előnyhöz hozzájutni, amihez a természetes személyek hozzájutnak. Ez négy olyan alapvető szempont, amely feltehetően hosszú távon behatárolja a szövetkez etek helyzetét, anélkül, hogy egyébként bármilyen diszkriminatív intézkedést tennénk velük szemben. Nem teszünk, ellenkezőleg: a szövetkezetek és a magángazdaságok, de bármilyen gazdasági társaság vonatkozásában a szektorsemlegesség az, amelyik az irányadó a különböző gazdasági támogatások kérdését illetően. (16.00) Engedje meg, hogy - miután fejből nem tudom elmondani - idézzem, hogy például a 40/1992es kormányrendelet a növénytermesztési hitelekről, vagy a 173/91es kormányrendelet a reorganizációs támog atásokról, vagy a 6/1993as FMrendelet a mezőgazdasági fejlesztési alap kezelésének és felhasználásának egyes szabályairól mind olyanok, amelyek egyenlő mértékben szolgálják a szövetkezetek és a magángazdaságok érdekeit. Én tehát azt gondolom - figyelemme l arra, hogy az időnk is lejárt , hogy lényegében válaszoltam önnek az első kérdésére és a harmadik kérdésére, és ezáltal okafogyottá vált a válaszadás a második kérdés tekintetében. Erre tekintettel tisztelettel kérem, hogy szíveskedjék elfogadni a válas zomat. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm miniszter úr válaszát. Viszonválaszra átadom a szót Géczi József képviselőtársunknak. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS, DR. (MSZP) Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Els ő pont a válaszomban: véleményem szerint egy miniszter nem adhat egyszerre kétféle választ ugyanarra a kérdésre; egy miniszter nem engedheti meg magának, hogy elméleti választ adjon egy valóságbeli kérdésre. Mert ha ön úgy látja - és esetleg a kormányzat i s önnel együtt úgy látja , hogy a termelésben nincs jövőjük a szövetkezeteknek, akkor ezt meg kellett volna mondani tavaly január 6án, hogy ne kínlódják át azt az évet azok az emberek. Másrészt meg azért erre azt is tudom válaszolni, hogy a termelő típus ú szövetkezetek NyugatEurópában valóban nem dominálnak, de itt, Magyarországon, ahol a tulajdon, a birtoknagyság ennyire szétaprózott, még legalább húsz évig - és ezt felelősséggel merem kijelenteni - számolni kell velük. Nekem az a véleményem, hogy 50 he ktártól lefelé ma, Magyarországon az egyetlen esély a valamilyen típusú társulás és szövetkezés. Ezek a kiindulópontok - kérdés, hogy szét kelle verni a kiindulópontokat, és a pusztán elölről kezdeni mindent. Tehát, ha már vannak ilyen típusú szövetkezete k, véleményem szerint a Kormánynak az a dolga, hogy a működőképességüket szolgáló környezet kialakulását segítse, és terelje őket abba az irányba, amit ön az elméleti jellegű válaszában adott. Jóindulatú állam nélkül, véleményem szerint, nincsen szövetkezé s. És ez a patthelyzet, ami most az egyértelmű állásfoglalások hiánya miatt van a mezőgazdaságban, véleményem szerint egy lélektani háború, ami törvény nélkül is meghozhatja mérges gyümölcsét, hiszen önmagában arra biztatja ezeket az embereket, hogy éljék fel a vagyont, ideiglenesnek tekintsék ezt a helyzetet, vigyék, ami még menthető. Ebben a lelkiállapotban elég egy zsilipet megnyitni, és kitör a "Mentsük, ami menthető!" hangulat. Nem csupán arról a 280000 munkahelyről, az oda kihelyezett hitelekről, adó, tb.- és más befizetésekről van szó, hanem közvetlenül arról is, hogy lesze még az idén plusz
