Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 14. szerda, a tavaszi ülésszak 21. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ)
1559 Még egyetlen megjegyzést hadd tegy ek: kétségtelen tény, hogy a kisebbségi kerekasztal - aminek a legitimációját, azt hiszem, soha senki nem vonta kétségbe, nem is vonhatja kétségbe, de a különféle kisebbségi szervezetekkel beszélve és azokkal kapcsolatot tartva mégis világossá vált - az eg yes kisebbségeknek sokszor csak bizonyos rétegeit, csoportjait képviselte elsősorban, hiszen a kisebbségek zömének - ezt annak idején a magam beszédében el is mondtam, meggyőződésem - még fogalma sem túlságosan sok volt arról, ami ebben a kérdéskörben és v égül is az ő ügyükben történik. Amiért szót kértem tehát, az mindössze annyi lenne, hogy véleményem szerint a döntő pontokon semmi nem változott, és aki alaposan megnézi a törvényjavaslatot, és figyelembe veszi azokat a politikai megállapodásokat, amelyek megköttettek a hatpárti tárgyalások révén, ezt igazolni tudja. Köszönöm a szót. (Szórványos taps a jobb oldalról.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Horváth Aladár képviselő úr kért kétperces lehetőséget reagálásra. Megadom a szót. Felszólaló: Horváth Aladá r (SZDSZ) HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ) Köszönöm szépen. Nem értek egyet Speidl Zoltán álláspontjával - és főként azzal nem, hogy téves színben tüntetném föl ennek a törvénytervezetnek a folyamatát. Itt azért té nyek vannak. Volt egy konszenzus - valóban volt, 8085%ban megállapodást jelentett a kormányhivatal és a kisebbségek között. Ez a törvényjavaslat eltűnt, és hála a hatpárti megállapodásnak, éppen a hatpárti megállapodás tér vissza, úgymond, a '91es szept emberi konszenzushoz. Azt a megállapodást a Kormány rúgta fel: '92. február 6án elfogadott egy olyan törvénytervezetet, amiről azt mondták saját szakértőik is, hogy az alkotmányellenes, diszkriminatív elemeket tartalmaz. Az alapkérdésekben, azt hiszem, ne m volt megegyezés. Kezdetben megvolt, aztán erős viták voltak. Azt hiszem, nem is volt maga az Etnikai Hivatal sem abban a pozícióban - sem szakmailag, sem politikailag , hogy megfelelő megállapodást tudjon kötni. Én nagyon nagyra tartom a kerekasztal sza kértőit és politikusait, mert elérték, hogy ez a nemzetiségi törvény, nemzeti és etnikai kisebbségi törvény olyan ügy legyen, amelyet szakmailag jól megalapozott tárgyalásokkal, párbeszédre való kényszerítéssel is el kell hogy juttassanak egy olyan szintre , amelyről most már valóban vitatkozni lehet. Én tehát azt mondom, hogy itt egy új helyzet van: a hatpárti megállapodás. És a hatpárti megállapodásnak kellene előttünk lenni, és esetleg azt szélesíteni. Továbbra is az a legfontosabb kérdés, amit sokan nem mondunk ki - és mindjárt befejezem , csak gondolunk: ez a törvény azért nagy távlatait nézve, és egyáltalán alkalmazhatóságát nézve a cigányságra vonatkozóan határozhat meg kereteket, tehát főként a legnagyobb magyarországi etnikumra, a magyarországi cigá nyságra kell építeni - vagy kellene építeni , mert a számukra biztosított jogok minden egyes magyarországi kisebbség számára elérhetőek. Fordítva ugyanez már nem igaz. (12.10) És a legfőbb probléma továbbra is a kisebbségi önkormányzatiság mint a politika i érdekérvényesítési lehetőségek alappilléreire vonatkozó passzusainknál van; mert a 30 és az 50%, az kizárja a magyarországi cigányság 99%át azon alapjogából, hogy ő közösségében meghatározza, definiálja magát és létrehozhassa ezeket a helyi kisebbségi ö nkormányzatokat. Hiszen erre is fog épülni az országos önkormányzat, ezekből fog létrejönni. És érdekes módon a nemzetiségi falvakban lehet majd létrehozni kisebbségi önkormányzatokat, és a diaszpórában élő kisebbségek, tehát a szétszórtan élő kisebbségek nem fogják tudni majd létrehozni. Ez a fő problémája az egész törvénynek.
