Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 14. szerda, a tavaszi ülésszak 21. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. (MSZP)
1551 Ezek a kiegészítő normatív támogatások nem tudják biztosítani a nemzetiségi oktatás többletköltségeit. Hiszen itt olyan többletköltségekről van szó, mint plusz p edagógus státusok, mint a pedagógusok nyelvpótléka; olyan többletköltségekről, amelyek az oktatásban nélkülözhetetlen idegen nyelvű anyagok megszerzését segítik elő, vagy például a nemzetiségi oktatáshoz szükséges tankönyvek megvásárlását segítik. Rendkívü l fontos tehát ezeknek a normatíváknak a további emelkedése. Tudom, hogy ez nem ennek a törvénynek a feladata, de a költségvetési törvényben talán érdemes lesz majd visszaemlékeznünk ennek a törvényjavaslatnak a vitájára. A másik terület, ahol az állam ell átási felelősségének érvényt kell szerezni, az már a közoktatási törvénytervezethez kapcsolódik. Meggyőződésünk, hogy kedvezményeket kell majd adni a nemzetiségi anyanyelvi, illetve anyanyelvű oktatás területén az ezt vállaló iskoláknak. Olyan kedvezmények et kell adni, amelyek pozitív törekvésként a mostani közoktatási törvénytervezetben már megjelennek, mely szerint a kötelezően előírt osztálylétszámok 50%kal csökkenthetők azokban az iskolákban, ahol az ilyen képzést vállalják. Ezeket a kedvezményeket azo nban nemcsak a nemzetiségi anyanyelvű képzésben vagy a két tannyelvű képzésben kell kiépíteni, hanem a nemzetiségi anyanyelvi képzés területén is érvényt kell majd ezeknek a kedvezményeknek szerezni. Végül a harmadik terület, ahol az állam ellátási kötelez ettségére a közoktatásban mindenképpen szeretnénk felhívni a figyelmet: ez a tankönyvellátás. A tankönyvellátás területén jól érzékelhető, ahogyan az állam kivonul erről a területről és a piaci viszonyoknak enged érvényesülési terepet. Meggyőződésünk, hogy a kisebbségi nemzetiségi oktatásban ezt az állam nem engedheti meg magának. Hihetetlen többletköltségeket jelentenek a családoknak a nemzetiségi anyanyelvű vagy kétnyelvű tankönyvek, ezek hihetetlen terheket rónak a szülőkre. Ezen a területen biztosítani kell azt, hogy ugyanolyan áron tudják ezeket a tankönyveket beszerezni a gyerekek, mint amilyen ár a magyar nyelvű tankönyveknél adódik. Ezt kétféle módon teheti meg az állam: egyrészt úgy, hogy a nemzetiségi tankönyvek területén nem vonul ki, azaz további állami támogatást nyújtva gondoskodik e tankönyvek kiadásáról és az iskolákhoz való eljuttatásáról; a másik lehetséges megoldás pedig az, hogy emelt fejkvótájú tankönyvtámogatást nyújtanak a nemzetiségek lakta területeknek, hogy a gyerekek viszonylag olcs ó áron, a magyar tankönyvekhez hasonló áron tudják beszerezni ezeket a tankönyveket. Ezeken a területeken tehát feltétlenül érvényesíteni kell az állam ellátási kötelezettségét, és ezt mindenképpen szeretnénk a Parlament és a Kormány figyelmébe ajánlani. A másik terület, a nemzetiségi kultúra esélyei szempontjából, a közművelődés egész területe. Itt a nemzetiségeket különösen hátrányosan érintette a közművelődési intézményrendszer utóbbi években tapasztalható súlyos válsága. Mindannyian tudjuk: településeke n művelődési otthonok, mozik zártak be, a könyvtárak nem tudják a beszerzést biztosítani önmaguk számára. Ezeken a területeken, ahol nemzetiségek laknak, ez különösen hátrányos következményekkel jár, hiszen nyilvánvaló, hogy a nemzetiségi kultúra ápolása - ugyanúgy, mint az oktatás - többletköltségeket igényel, hiszen itt is idegen nyelvű könyvek, idegen nyelvű anyagok szükségesek a közművelődés egész rendszerében. Ezen a területen rendkívül fontos, hogy az állam támogatást nyújtson a nemzetiségi területen működő közművelődési intézmények számára. Ezt oly módon teheti meg - és erre konkrét javaslatot terjesztett be a szocialista frakció , hogy az oktatáshoz hasonlóan kiegészítő normatív közművelődési támogatást kell biztosítani ezeknek a területeknek, ezekn ek az intézményeknek. Rendkívül fontosak a közművelődés területén mindenfelé azok a közösségek, művelődési közösségek, amelyek néhol még vannak, néhol azonban már haldoklanak. Olyan közösségekre gondolok, mint a hagyományőrző együttesek, mint a művészeti a matőr csoportok vagy mint a nemzetiségi klubok kiterjedt mozgalma, amely az utóbbi évtizedben szépen gyarapodott. Ezek
