Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 14. szerda, a tavaszi ülésszak 21. napja - A nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
1542 választókörzetem parlamenti felhatalmazottja - nemzetiségi falvaim nevében is megnyugodva veszem tudomásul a törvényjavaslat következő mondatát: (10.40) "Az egyenlőség és a szolidaritás eszméinek, az aktív kisebbségvédelem elveinek kinyilvánításakor az Országgyűlést az elfogadott egyetemes erkölcsi és jogi normák figyelembevételével, a kisebbségek iránti megbecsülés, az erkölcsi és a történelmi értékek tisztelete, a kisebbségek és a magyar nemzet közös létérdekeinek követke zetes képviselete vezérli." De mintegy ősforrásként hadd említsem meg a Szent Páli levelekből a rómaiakhoz és az efezusiakhoz írtakat, amelyek az emberek - s valamennyi ember - egységét hirdetik, éppen a lélek által. Példás értékű, sajátságos válasznak ér zem például a már említett töprengésre azt a megkezdett munkát, melyet a volt helyi körzeti orvosom, választókörzetemben dr. Gyurcsán Csaba, az önkormányzat vezetésével a Nógrád megyei Vanyarc községben - a katolikus cigány etnikumot és azoknak az igényét figyelembe véve - a település kis létszámú katolikusai végeznek együtt: kápolnatemplomot építenek és közösségi szobát, ahol vallásuk értékeit becsülik meg, s válnak egyenlő alkotó közösségi tagjaivá a zömében evangélikus szlovák nemzetiségű falunak. Vagy e mlíthetek választókörzetemből egy másik települést, Mátraalmást, ahol szlovák és magyar katolikusok szándékoznak most kápolnát építeni. Tisztelt Országgyűlés! A magyar Alkotmány a nemzeti és az etnikai kisebbségek fogalmát nem határozza meg: evidenciaként kezeli. A szakirodalom viszont többféle meghatározást kínál. Törvénytervezetünk definíciója egyike az érthető, pontos meghatározásoknak. Legnagyobb erénye, hogy egy adott állam polgárairól beszél - ugyanakkor, az Alkotmánnyal harmóniában, a nemzeti és az e tnikai kisebbségeket a néphatalom részeinek tekinti, ebből következően államalkotó tényezőknek. S mert az emberi önazonosságban, személyi létben, kulturális örökség vagy örökségek hordozója, a törvényjavaslat tömör mondata - "A Magyarországon élő kisebbség ek kultúrája része a magyarországi kultúrának." - erős esélyt jelent annak az új műveltségeszménynek, amely közösségi érték, társadalmilag szabad, világlátásában pozitív, vallásilag tanúságtevő. Mentes a politikai demagógiától, a szélsőséges kultúrafelfogá soktól, amelyektől ma hemzseg Európa. Védettségünk a kultúránk, amelyből nem hiányozhat nemzetiségi, etnikai kisebbségeinknek műveltségkincse sem. Szóltam azokról az álnemzetiségi politikai törekvésekről, amelyek térségünkben mesterséges erőszakoltsággal j ogegyenlőségről, önrendelkezésről szavaltak - csak éppen a feltételek nem voltak meg: szürke uniformisban nehéz tiszti kiváltságokról szólni. Ezért megnyugtató a törvényjavaslat egyik sarkalatos cikkelye, amely arról beszél, hogy a kisebbségi jogok szerint kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre, önszerveződések születhetnek, a rendszerváltást elősegítve a közgondolkodásban, új típusú nemzettudat formálódását, annak az elismerését, hogy az adott területi igazgatási egység, az állam te rületén élő minden etnikum alkotója és formálója volt annak a társadalmi, kulturális egységnek, amit modern nemzetnek hívunk. S megerősítve, amit az imént a kultúráról - keresztény gondolkodással - említettem; hazánkban és KözépKeletEurópában a kialakult nemzeti kultúrák az itt élt különböző etnikumok egymásra hatásainak eredményei. Akár üzenet lehet ma is, eljövendő generációknak a történész megfogalmazása, hogy a térségünkben élő nemzetek igazi, világméretekben kiemelkedő, éltető hagyománya az etnikai s okszínűség, a tolerancia, nem pedig a nemzeti kizárólagosságra törekvés volt - vagy esetleg előfordulhat ma is. Tisztelt Országgyűlés! Jelen törvénytervezetünk akár egy magatartáskódex alapelveit is jelentheti a jelen idő kisebbségi kérdéseinek kezelésére. Hogy ezt nehéz törvényben elképzelni? Nem is beszélhetünk kódexről; a tömör, jogilag támadhatatlan cikkelyek azért sugallják azt a magatartást, amely erkölcsi, etikai alapokon nyugszik. Éppen az egyik legfontosabb, a személyi autonómia kimondásakor jut es zébe az értékelőnek, hogy sokszor ugyanabban a családban is más és más lehet a nemzeti önazonosságtudat. A perszonális autonómia biztosítása az adott területen a családban is keverten élő, területileg, igazgatásilag szét nem választható etnikumok egymás m ellett élésének a
