Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. április 5. hétfő, a tavaszi ülésszak 19. napja - Határozathozatal a statisztikáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója:
1441 kamarának adott egyetértési és véleményezési jogok pedig másfajta biztonságot nyújta nak; annak a biztonságát, hogy az orvosokról ne lehessen nélkülük dönteni. Végezetül megvallom, hogy a törvényjavaslat az egészségügy irányítása számára is kedvező. A mindenkori egészségpolitika alapszabálya, hogy az orvosoktól kapott támogatás nélkül ninc s hatékony egészségpolitika. Az orvosi testületek bekapcsolódása az egészségpolitika kialakításába tehát nem korlátozza a kormányzat tevékenységét, hanem éppen elősegíti annak megvalósítását. Mindezek alapján olyan törvényjavaslattal állunk szemben, amely a társadalom számára sok előnyt kínál, jelentősen hozzájárul az egészségügyi irányítás demokratizmusához, és elősegíti az egészségügy erkölcsi megújulását is. Meggyőződésem, hogy jól működő orvosi kamara nélkül nem képzelhető el az ország egészségügyi prob lémáinak megoldódása. Ezért kérem, hogy a javaslatot a tisztelt Ház vitassa meg, majd fogadja el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Székelyhidi László képviselőtársunk, a szociális bizottság előa dója. Felszólaló: Dr. Székelyhidi László, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Képviselőtársaim! Régóta várt törvényj avaslat érkezett most az asztalunkra. 1936ban a magyar orvosi kamarai törvényre mintegy hat évet kellett az előkészületek miatt annak idején várni. A jelenlegi törvénytervezetre 1988 óta, amikor is a Magyar Orvosi Kamara mint egyesület alakult meg, öt esz tendőt, az új Kormány megalakulása óta mintegy két és fél, három esztendőt kellett várni. Jóllehet ezzel nem azt akarom mondani, hogy erre az intervallumcsökkenésre büszkék lehetünk… Mára végre tisztázódott a rendezőelv a kamarák törvényi vonatkozásában. A kamarai törvénykezésnek két fajtája vázolható fel. Az egyik a gazdasági kamarák törvényi alapját rendezi, nevezetesen a jogi személyekből álló kamarákét, mint amilyenek a gazdasági kamarák, a Mezőgazdasági, az Ipari, a Kereskedelmi Kamara; míg a másik, mi nt amilyen az előttünk fekvő Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvénytervezet, a szakmai kamarákét, az Ügyvédi, a Közjegyzői Kamarát és így tovább, amelyek természetes személyeket magukban foglaló szakmai önkormányzatok rendszerét hozzák létre. A törvényjavas lat benyújtását hosszas vita, egyeztetés, és így, azt hiszem, egy kiérlelt helyzet alapozta meg. A Magyar Orvosi Kamara az egészségpolitikában és az egészségügy átalakulásában betöltött döntő szerepe alapján méltán hivatott arra, hogy a magyar hagyományokr a alapozva törvény rögzítse működési feltételeit. A szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottságban az általános vitában három markáns vélemény alakult ki e kérdéskörben. (16.20) Ezek közül nagy többséget képviselt azoknak a véleménye, akik - felisme rve az orvosi kamara jelentőségét az egészségügy átalakulásában - türelmetlenül várják e szakmai kamara, e céhszerű köztestületi szervezet törvényi megalapozását. Egykét ellenzéki képviselő szerint a törvénytervezet alkalmatlan még az általános vitára is, mert szerintük, ha ezt a törvénytervezetet visszük át, akkor a házat a tetőnél kezdjük építeni, annak alapjai lerakása nélkül, s ez nem vezethet eredményre. Különösen tekintettel néhány sarkalatos pontra, mint amilyen a Polgári Törvénykönyv módosítása a k öztestület vonatkozásában, esetleg egy általános, úgynevezett kamarai kupolatörvény meghozatalában. Vagy ilyen nézeteltérés alakult ki a kötelező tagság vonatkozásában, vagy az egy és oszthatatlan kamarai kérdésben. A harmadik ellenvélemény szerint, miután politikai, más szóval hatpárti, szakmai, szakszervezeti, társadalombiztosítási közmegegyezés nem jött létre az egészségügy átalakításáról,
