Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 30. kedd, a tavaszi ülésszak 18. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SÜMEGI SÁNDORNÉ (FKgP)
1358 Nézzék el nekem, hogy laikus és idős nő létemre talán a tudatlan gondolataimat elmondjam, de hátha abban is van valami igazság. Gondolkodtam azon, hogy a felszólaló vezérszónokok, különösen a FIDESZ szónoka olyan behatóan foglalkozott a honvédség anyagi problémáival is, hogy ez a téma már nem kíván kiegészítést. Hogy mégis folytatom, annak oka, amire különösen érzékeny vagyok, a szociális, a megélhetési gondok, amely ek annyira fontosak, hogy ezekről nem lehet eleget beszélni. Különös tekintettel a honvédségre, megdöbbentő volt, és szinte hihetetlen, hogy honvédeinknek is vannak ilyen súlyos anyagi gondjai. Nos, csatlakozom Dénes János képviselő úr egy korábbi megállap ításához, hogy mennyire fontos a hazafias nevelést már az óvodában elkezdeni. Én hiszek és bízom honvédségünkben, hiszek áldozatkész hazaszeretetükben, de ha nyitott szemmel és füllel járunk az életben, a gondokról is hallunk. Talán nem éppen jó emlékű gon dolat, de igazság is van benne: a lét határozza meg a tudatot. A katonacsaládok is a fizetésükből élnek. Fizet, mint katonatiszt - mondták valamikor. Ha honvédségünket csak védelmi feladatok ellátására készítjük is fel, reméljük, s ez így is van jól, de az óvodában kezdett hazafias nevelés folytatása, míg valakiből magasan képzett katona, műszaki tiszt lesz, nem kevés pénzébe került az államnak. Úgy gondolom, a hazafias nevelés nem elég csak a védekezésre szánt hadseregnek sem a modern haditechnikához. Szom orú, hogy hallani lehet olyan elgondolkodtató dolgokról is, hogy a legmagasabb fokon képzett műszaki tisztek is kénytelenek anyagi megfontolásokból pályát változtatni, esetleg másodállásra engedélyt kérni. Kétségbeejtő, hogy valószínűleg magas értékű katon aiműszaki felszerelések karbantartása gondokat jelenthet, mert a polgári alkalmazottak fizetésére sincs elegendő anyagi biztosíték. Minden államnak, minden időben elsőrendű gondja volt arra, hogy hadseregét olyan anyagi megbecsülésben részesítse, hogy ne legyenek komoly megélhetési gondjai. Ha egy katonatisztnek kb. bruttó 30000 forint körüli fizetése van, egy frissen végzett honvéd hadnagy ennek csak a feléből, majdnem 14000 forint körüli javadalmazásból kénytelen élni, lakása még nincs, majd lesz, fiatal felesége vagy munkanélküli, esetleg még tanul, kap 15%os fizetésemelést, sőt annyit sem kap kézhez? Ez már eredmény? De mit tud ebből vásárolni? Azután jó lenne utódokról is fiatalon gondoskodni. Reméljük, érkeznek is majd időben. Igen. Ilyen esetben any agi támogatásukról is gondoskodik az állam. De hát ez is kevés! Drága a gyermekruházat, ahogy a gyermek növekszik, egyre drágább az élet, és egyre nehezebb lesz. Jó lenne az illetékes, nagyon fontos tárcák vezetőinek ezeket az egyéni, családi, anyagi vonat kozású gondokat is komoly megfontolás tárgyává tenni, és hazánk biztonsága érdekében tenni is érte. Anyagi lehetőségeink korlátozottak. Tudom. De hazánk, gyermekeink békés életének, jövőjének a politika mellett megbecsült honvédségünk is egyik legfőbb bizt osítéka. Kérem, hogy a 9441es számon benyújtott módosító indítványhoz csatlakozva, abból idézhessek: "A hivatásos, továbbszolgáló és szerződéses katonákat a fokozott igénybevétellel és áldozatvállalással arányos anyagi megbecsülésben kell részesíteni." Ar ról sem feledkezhetünk el, hogy békés időkben is milyen fontos szerepe van a honvédségnek az ifjúság nevelésében. Bevonul a fiú katonának, és leszerel a férfi testben, lélekben megerősödve, megérve, állóképesebb, fegyelmezettebb, alkalmazkodóképesebb közös ségi ember. Az én fiatal időmben, sőt korábban is rangnak, emberi értéknek számított, ha azt mondták valakire - így mondták : katonaviselt férfiember. Tudom, hogy itt, a Parlamenten kívül és a civil életben sokan majd nem értenek velem egyet, de az a véle ményem, hogy a katonai kiképzéssel, neveléssel kapcsolatos problémákat mégis csak a jól képzett, sok tapasztalattal rendelkező katonapolitikusokra, katonapedagógusokra kellene bíznunk. Nem biztos, hogy az egyéves kiképzési időt fél évre csökkentve a később iekben bizonyos esetben nem fizetnénke rá mérhetetlenül nagyobb árat. Higgyék el, a nevelés szempontjából mindennek
