Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 30. kedd, a tavaszi ülésszak 18. napja - A helyi önkormányzatok folyamatban lévő címzett- és céltámogatásáról, továbbá a támogatási célok 1993. évi rangsorolásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - SCHIFFER JÁNOS, DR., az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka:
1346 (11.10) Azt is reméltük, hogy egy kiegyensúlyozott rendszer jön létre olyan módon, hogy a meghatározott célok és az ehhez rendelt eszközök valamilyen formában egymással arányban jelennek meg. Ha ez így történt volna, akkor feltehetően azok az eljárási kérdések, amely ek idáig is felmerültek, meg amelyeket én is szeretnék még érinteni, nem szerepelnének olyan súllyal, mint ahogy itt most megfogalmazódott. Sajnos azonban ez az egyensúly nem jött létre, sőt a Kormány eredeti szándékától eltérően - itt a korábbi hozzászólá sban már elhangzott - a szükségesnek és igényeltnek tartott keretet is politikai alkuval elkövetett egyezkedés során 4,5 milliárd forinttal csökkentette. Ugyanakkor nem nyúlt hozzá a célokhoz, hanem egy egyensúly nélküli állapotot erősített az intézkedésév el. Azt gondolom, ha olyan érzékenységet tapasztalhattunk volna a költségvetés során, mint amit itt Fekete képviselő úr is mutatott, akkor ez az aránytalanság talán kisebb lenne. Nem akarom azt mondani, hogy teljesen egyértelmű arány jött volna létre, amely minden igényt kielégíthetett volna, de azt a nagy, széles eltérést, ami ma jelentkezik, csökkenthette volna. Ha az érzékenység nagyobb lett volna a költségvetés során, akkor ne m kellene most rangsort állítani. Nem kellene rangsorolnunk azt, hogy az ivóvíz tisztasága hol fontosabb: a Szigetközben vagy Baranyában, nem kellene egymással rangsorba nem állítható kérdéseket rangsorba állítani, tehát például az iskolaépületet az ivóvíz zel, a kórházat a szennyvíztisztítással, a szociális otthont mondjuk a középiskolákkal vagy az életveszélyes tantermekkel. Ezek a dolgok nem állíthatók rangsorba, ezeket itt lehet rangsorolni, ezeknél a székeknél mondhatjuk azt, hogy ez fontosabb vagy az f ontosabb, elvi alapon ezt meg lehet tenni, de a településeken a gyakorlatban jelentkeznek a hiányok: az a hiány ott a legégetőbb, ami azon a településen, akkor akutan jelentkezik. A '93as költségvetés - mint hallottuk is, meg jóvá is hagyták - 20,8 milliá rd forintot hagyott jóvá a folyamatban lévő beruházásokra. Tudjuk azt, hogy ebből most itt 18,6 kerül elosztásra vagy bemutatásra, 2,2 milliárd már korábban felhasználásra került. Túl a csökkentési tendencián, amit lehetett érezni, vagy túl azokon a számsz aki problémákon, amelyek kiderülnek itt az előterjesztésben, tehát a szöveges részben bemutatott beruházási számok nem egyeznek a táblázatban szereplő számokkal - igaz, hogy ez csak négy beruházást jelent, de azért mégis oda kellett volna figyelni , túl a zon a problémán, amit Wekler képviselőtársam is említett, hogy rendszeridegen megoldásokat is tartalmaz, tehát olyan feladatot próbál megoldani, amely önmagában nagyon fontos - tehát melegen támogatom a Kormánynak azon intézkedéseit, amikor kistelepülések iskoláinak a befejezéséhez próbál segítséget nyujtani , nagyon fontos az, hogy Nógrád megyében ezek az iskolák befejeződjenek; tudjuk azt, hogy ott nemzetiségi oktatás is folyik, hogy kemény szociális problémák vannak. Tehát ezt nagyon helyesnek és fontos nak tartom, de azt hiszem, a Kormánynak megvan a lehetősége, hogy ne rendszeridegen megoldást találjon erre, hanem megtalálja azt a megoldást, amivel normálisan, a jogszabályoknak megfelelően tudja a kérdést megoldani. Például van állami tartalékkeret, enn ek a terhére is meg lehet oldani. De ha globálisan akarja megoldani, akkor viszont tényleg végig kell tekinteni azt, hogy hol vannak hasonló problémák. Nekem csak egy jut eszembe: egy Szenta nevű kisközség, ami elvált Csurgótól, emiatt más módszerrel kell megvalósítani az iskoláját, és elutasítással szerepel itt a táblázatban. Ha ilyen nyitottság van az iskolaépületek kapcsán az iskolák megvalósítására, akkor azt gondolom, nem lehet azt tenni, hogy egyik oldalon megoldom a kérdést, a másik oldalon pedig, eg y más településnél, elutasításra javasolja a tervezet. Tehát azt hiszem és azt gondolom, hogy akkor járunk el jól, ha az egész kérdéskört felülvizsgáljuk, tehát nem személyes információk alapján vagy csak a fizikai tapasztalatok alapján, hanem egy országos megoldást célozva kellene az iskolaépületeket, mivel nagyon fontosak, ezeken a kistelepüléseken tényleg egyedüli lehetőség a kilábalásra az, hogy ezek az intézmények működjenek, hogy ott a gyerekek iskolába járhassanak, ne kelljen buszoztatni őket. Tehát ezt a kérdést meg kell oldani, de nem kimagozva, kiszemezve egyegy kérdést, hanem globálisan.
