Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 2. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Az 1956-os forradalom és szabadságharc során elkövetett egyes bűncselekményekkel kapcsolatos eljárásokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátása - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátása - A társadalombiztosítási képviselők 1993. évi választásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KIS GYULA JÓZSEF, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka:
134 Emlékeztetek arra, hogy délelőtti ülésünkön az egyes frakciók vezérszónokai közül a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka nem ismertette még álláspontját. Erre tekintettel megadom a szót dr. Kulin Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónokának. Bocsánat, névváltozás törté nt, dr. Kis Gyula József a vezérszónok. Megadom a szót. Felszólaló: Dr. Kis Gyula József, az MDFképviselőcsoport nevében KIS GYULA JÓZSEF, DR. a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen, Elnök Úr. (Mozgás és zaj.) Köszönö m szépen, Elnök Úr, és külön köszönöm a képviselőháznak, hogy majdnem telt ház előtt ejthetek szót, talán két év óta először, a társadalombiztosítás kérdéseiről. (Egy hang: Nana!) Majdnem telt ház előtt. Ez a nana azt jelenti, hogy nem teljesen telt a ház, de örülök, hogy ilyen sokan hallgatnak meg. Ugyanis ez egy olyan téma, amit négy éve görget maga előtt a tisztelt Ház. A társadalombiztosítás önkormányzata az európai fejlődés és a magyar biztosítás, társadalombiztosítás fejlődéstörténetében természetes j elenség volt. Feltételezte azonban azt, hogy a társadalom megszervezze saját magát, azt, hogy az államhatalomtól függetlenül is létezzenek olyan testületek, olyan szervezetek, amelyek képviseltetni tudják magukat az emberek alapvető létbiztonságát befolyás oló, a leendő nyugdíjaik, illetve a betegségük, megrokkanásuk esetén az életben maradásukat, a támogatásukat lehetővé tevő rendszerben. Ezt Magyarországon 1950 táján fokozatosan felszámolták, és ma akkor, amikor újra vissza próbáltuk állítani - mondom, nem az új, és a rendszerváltást követő Parlament, hanem már az előző Parlament , akkor azzal a problémával találta magát szemben, hogy a civil társadalom önszerveződése az elmúlt negyven év alatt atomjaira bomlott. Tehát nem volt, aki megjelenítse a társadal mat egy, az államhatalomtól független önkormányzatban. Nem volt az európai normáknak megfelelően legitimnek elfogadható képviselője a munkaadóknak, tehát azoknak, akik a társadalombiztosítási járulék nagy részét befizetik, és nem volt legitimnek elfogadhat ó képviselője a munkavállalóknak, akik szintén hozzájárulnak a társadalombiztosítás bevételeihez; és nagyon nehéz volt kialakítani azt az egyensúlyi állapotot, amely minden ilyen biztosítási önkormányzat lényege, hogy a befizetők és a kifizetésre várók érd ekei valamelyest egyensúlyban jelenjenek meg. Mert a befizetőknek az az érdeke, hogy minél kevesebbet fizessenek, az egészségügyi ellátásra igényt tartók, illetve a nyugdíjra igényt tartóknak az az érdeke, hogy minél többet kapjanak. Ezért, ha az utóbbi ér dek kerül előtérbe, az azzal fenyeget, hogy feléli azt az alapot, amiből nemcsak saját magának, de a következő nyugdíjas vagy a következő megbetegedett vagy rokkant generációnak az ellátását is biztosítani kell. (18.00) Ugyanígy: hogyha a befizetők rövid t ávú érdekei miatt csökken az az alap, amiből gazdálkodni lehet, akkor veszélybe kerülnek a kifizetések. Tehát ennek a két érdeknek az egyensúlyát megteremteni nagyon nehéz feladat akkor, amikor nincsenek ezeknek az érdekeknek világosan artikulált, legitim, a társadalom széles köre által elfogadott képviselői. Ezért húzódott ennek a kérdésnek a megoldása, húzódott még az előző országgyűlés időszaka alatt, hiszen '89ben úgy határozott ez a Ház, hogy '90ben, 1990ben meg kell alkotni az önkormányzatot, de ne m voltak képesek megalkotni, egyszerűen azért, mert nem voltak olyan csoportok, akikre rá lehetett bízni, és akiknek a delegáltjaira rá lehetett bízni ezt a kérdést. A mi Országgyűlésünk, tehát már ez a ciklus határozott úgy, hogy a munkaadók érdekképvisel etét elfogadva, a munkavállalók delegálása helyett közvetlen választást írjon elő, közvetlen választást a munkavállalók részére, a biztosítottak részére, s ennek a választásnak a technikájáról szólna ez a törvény.
