Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 29. hétfő, a tavaszi ülésszak 17. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (8989-es szám) részletes vitája - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A bányászatról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
1323 Az első, talán legegyszerűbb kérdéskör a csővezetékes szállításra vonatkozik. Én beadtam egy olyan módosítójavaslatsorozatot, amely a bányatörvényből kihagyásra javasolja a csővezetékes termékek szállítására vonatkozó passzusokat. Úgy érzem, továbbra is az a véleményem, hogy ez kakukktojás az adott törvényben. Van ugyan kapcsolata a csővezetékes szállításnak a bányászathoz, de ez a kapcsolat nem több annál, mint ami a csővezeték túlsó végén található kapcsolat, például a vegyipar vagy a fűtőrendszerek, az energetika más elemei. Azt hiszem, erőltetett a bányatörvényben való szerepeltetése ennek a kérdéskörnek, és számos ponton megoldatlan. Miután a csővezetékes szállításokat a bányászat részeként próbálja a törvény defin iálni, ennek megfelelően mindenütt, ahol egyéb bányászati tevékenységről beszél, érti alatta a csővezetékes tevékenység engedélyezését, annak a fenntartását, üzemeltetési szabályait és egyebeket. Azt hiszem, hogy ha a részletekben elkezdjük vizsgálni, hogy hogyan értelmezhető ez a szállítási technológia az egyes konkrét, a bányászat egészére vonatkozó pontokon, nagyon érdekes ellentmondásokra lehetne jutni a törvény szövegéből. Ahogy az általános vitában is megtettem, ismételten fölhívom erre képviselőtársa im figyelmét, és ismételten javaslom azt, hogy ha egy mód van rá, ne ebben a törvényben szabályozzuk a csővezetékes áruszállítás ügyét. A második kérdéskör, amelyhez hozzá szeretnék szólni, egy rendkívül fontos elvi kérdéshalmaz, amire Szalay Gábor képvise lőtársammal közösen tettünk javaslatot, azonban magunk is éreztük, hogy így, ebben a formában kiforratlan a javaslat. A másik oldalról, ha viszont egyáltalán nem vesszük figyelembe a javaslatot, akkor úgy érezzük, nemhogy előre: hátrafelé fogunk lépni a bá nyatörvényünkkel. Javaslatunkat az együttes jelentés 20. és 22. pontja foglalja össze lényegében, majd ezt követően a javaslatból eredő számos részkérdéshez tettünk kiegészítő módosító javaslatokat. Az elvi kérdés úgy szól, hogy hogyan is kezeljük a föld k incseit, kinek a tulajdonában állnak a föld kincsei. A törvény azt a szellemet képviseli, miszerint minden állami tulajdonban van, ennek megfelelően minden koncessziós tevékenységként vagy állami tulajdonú vállalatok tevékenységeként bányászható. És a "min den" alatt most valóban valamennyi földkincset kell érteni, a Polgári Törvénykönyv, a koncesszióról szóló törvény és ezen törvény szellemében. Ha önök tanulmányoznák - vagy volt lehetőségük, hogy korábban tanulmányozhatták - NyugatEurópa ez irányú tapaszt alatait, megállapítható - megállapíthatták önök is , hogy például Németországban vagy Ausztriában sokkal differenciáltabban kezelik az egyes ásványi nyersanyagok tulajdonjogát. Az egyik véglet az Egyesült Államok, ahol azt mondják, hogy akié a föld, azé a föld kincse is - a másik véglet szerintem ez a magyar törvény, amely azt mondja, hogy az ország egészéé, az államé a föld összes kincse. Ebből a logikából az következik, hogy például homokbányákat vagy kavicsbányát, vagy akár agyagbányát csak kizárólag ál lami engedélyezési eljárásban, központi engedélyekre, központ által kiírt koncessziók alapján lehet nyitni és kezdeményezni. Egy ilyen logika következményeit nagyon komolyan fogja érzékelni akár az érintett hivatal, akár az érintett tárca - és azt hiszem, a gazdálkodásra is hátrányosan hathat, hiszen rendkívül komoly állami adminisztráció fogja irányítani az ilyen tulajdonjogi viszonyokból eredő bányászati eljárásokat. A mi javaslatunk eredetileg azt mondotta, hogy három kategóriát lenne célszerű megfogalma zni - mondom, a javaslat kitárgyalatlan, de ennek hiányában az az érzésem, hogy a törvény régimódi és nehézkes törvény lesz. Az első csoportja javaslatunknak azt mondja: állami tulajdonban álljanak az olyan ásványi nyersanyagok, mint a szénhidrogének, az u rántartalmú ércek, a színesfémtartalmú ércek, a bauxit és a geotermikus energiahordozók. Lehet, hogy ez a felsorolás nem teljes, de ez megfelel a mi érzésünk szerint a magyar érdekeknek, a magyar állami érdekeknek és a magyar valóságnak - nem véletlen, ho gy ebben nem szerepeltettünk olyan ásványi kincseket, mint például az építőanyagok vagy akár a szén.
