Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 29. hétfő, a tavaszi ülésszak 17. napja - A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (8989-es szám) részletes vitája - A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A bányászatról szóló törvényjavaslat részletes vitája - SZALAY GÁBOR, a gazdasági bizottság előadója:
1320 Tisztelt Országgyűlés! Soron következ ik a bányászatról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést 5517es és 6417es számon, a bizottsági együttes jelentés 9495ös számon kapták kézhez. Megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, a gazdasági bizottság előadójának. (19.10) Fels zólaló: Szalay Gábor, a gazdasági bizottság előadója SZALAY GÁBOR, a gazdasági bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A bányászatról szóló, 5517es szám alatt, a tavalyi év áprilisában benyújtott törvénytervezetről az embernek le ginkább Luca székének analógiája jutna eszébe vagy éppen egykori bányaművelésprofeszszorom, Zambó János pikírt megjegyzése, aki az elmúlt évben azt mondta nekem, hogy: "Mire maguk megalkotják a bányatörvényt, addigra magyar bányászat talán már nem is lesz ." Tény, ami tény, igen lassan készül ez a törvény, de remélhető, hogy most már a belátható jövőn belül a végére érünk. Az Országgyűlésnek '92 áprilisában benyújtott törvényjavaslat gyakorlatilag egy éve foglalkoztatja így újból és újból felfelbukkanva a képviselőket, az illetékes bizottságokat s néha a plenáris ülést is. A képviselők az elmúlt egy esztendő alatt több mint 300 módosító javaslattal igyekeztek kijavítani az eredeti törvényjavaslat vélt vagy valós hibáit, s ennek az áradatnak lehet, hogy még nincs is vége, hisz további módosítások készültéről is vannak híreink. A bányatörvényhez készített legelső módosító javaslat kelte '92. május 19., míg az ez ideig befutott utolsóé ez év március 25e. Pontosan tíz hónap terméséről van tehát - legalábbis edd ig - szó. A gazdasági bizottság '92 októbere és '93 februárja közt több ülésén - és jó pár bizottsági napot fordítva rá - tárgyalta a törvényjavaslatot s az ahhoz benyújtott módosító indítványokat. A módosító javaslatok zöme és érdemét tekintve leglényeges ebb fajsúlyú darabjai 8 elvi vitapont köré voltak csoportosíthatók. A gazdasági bizottság első ülésnapján ezekben az elvi kérdésekben folytatta le a vitáját, s hozta meg döntését, miáltal a további munka, hacsak igen viszonylagosan is, de gyorsabbá s főkén t egyszerűbbé vált. Bizottsági előadóként csak ezen elvi kérdésekben meghozott döntéseinket kívánom ismertetni, hisz ezáltal s ezek ismeretében máris körvonalazódik megszülető új bányatörvényünk váza és jellege. Az első alapvető vitapont az volt, hogy vajo n megtartsuke az állam ásványi nyersanyagok és geotermikus energiahordozók feletti totális tulajdonjogát, azaz a tulajdonlás állami monopóliumát úgy, ahogy azt a törvényjavaslat indítványozza. A bizottság a koalíciós képviselők 12 igen szavazatával s 6 el lenzéki nem szavazattal, tartózkodás nélkül az államitulajdonmonopólium megtartása mellett döntött. A második jelentős elvi kérdés az volt, hogy hagyjuke a koncesszió intézményét annyira rátelepedni a bányatörvényre, ahogy azt az előterjesztő javasolta, vagy nyissunke a liberalizálás irányába. A bizottság 12 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül és 4 tartózkodással úgy döntött, hogy kevésbé koncesszióközpontúvá, azaz liberalizáltabbá kell tenni a bányatörvényt. A bányajáradék ügye volt a harmadik jelent ős súlyú elvi csomópont. A kérdés úgy merült fel, hogy a kitermelés eredményességét alapvetően befolyásoló természeti adottságok különbözőségétől függetlenül, nyersanyagfajtánként egy adott fix kulcscsal határozzuke meg a bányajáradék nagyságát, azaz úgy, ahogy azt az előterjesztő javasolta, vagy legalább a koncessziós szerződések esetében kitermelési helyenként és a természeti adottságok függvényében kerüljöne különkülön meghatározásra a bányajáradék nagysága?
