Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 29. hétfő, a tavaszi ülésszak 17. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
1273 munkáját jelzi egykét olyan felderítés - legyen az a bankjegyhamisítás, legyen a géppisztolyos gyilkosság , és hadd tegyem hozzá: kiváló munkának lehet minősíteni, hogy például Budapesten s úlyos bűncselekmények közül kettőnek nincs meg még - aláhúzom még egyszer: még - a tettese, különben a rendkívül eredményes feltáró munka jeleit láthatjuk. (15.10) Hölgyeim és Uraim! Ebben a folyamatban nagyon nagy szerepe volt annak, hogy a rendőrség erkö lcsileg is megerősödjön és talpra álljon. Ennek következtében nagyon sok esetben és a közvélemény előtt soha nem titkolt módon voltak eljárások rendőrtisztviselők ellen és voltak eltávolítások. Ebben az ügyben a közjegyző előtt tett vallomást négy rendőrti szt tette, egy eltávozott, bizonyos vonatkozásban eltávolították a rendőrségtől. Nagyon szeretném, ha a Ház tudomásul venné, hogy rendkívüli érdek, a lakosság közbiztonságának érdeke fűződik ahhoz, hogy a rendőrség magabiztosan és határozottan teljesítse k ötelességét. Mindazok a támadások, amelyekről - meg vagyok győződve - a vizsgálat eredménye után kiki képet alkothat majd, azok alkalmasak a rendőrség lejáratására, és külön kérem a tisztelt sajtót, ne prejudikáljon ebben az ügyben, várja meg az eredményt . Hiszem azt, hogy a rendőri vezetők és a rendőrök, akiknek ezt követően is védelmet nyújtok minden olyan esetben, ha indokolatlan támadás éri őket, azzal hálálják meg az ország közvéleményének a bizalmát, anélkül, hogy anyagi kérdéseik elintéződtek volna, hogy az egyik legfontosabb politikai érdek, a közérzületi, a közbiztonsági érdek ügyében továbbra is egyre javuló teljesítményt mutatnak fel. Remélem, ez az aggodalmam alaptalan. Tisztelt Ház! A másik személyemmel kapcsolatos. Több mint két esztendeje vag yok napirenden. Kezdődött úgy, mint a Kormány erős embere, amit azóta sem értek. Kezdődött úgy… (Dr. Iván Géza: Majd most meglátja!) … vagy folytatódott úgy, mint akinek túlhatalom van a kezében, és napvilágot láttak olyan nyilatkozatok és írások, amelyek azt sejtették, hogy vajon ez az ember ezzel a túlhatalommal mit kíván tenni, vajon milyen szándékok húzódnak meg az agyában, mi módon akarja befolyásolni a magyar demokratikus közéletet. Ez ment a nyílt színen. Tájékoztatom a tisztelt Házat, precíz informá cióim vannak az övön aluli előkészületekről is. Nem most, sokkal korábban már! ( Dr. Kóródi Mária: Honnan? Mesélje el!) Nagyon jól tudom, nagyon jól tudom, hogy személyek és megbízottaik díjakat sem spórolva különböző szerveződésekben és kutatásokban élik ki napjaikat. Azzal is tökéletesen tisztában vagyok, hogy ezek a vizsgálatok holmiféle gazdasági csínytevéseim, családom körében és egyéb helyeken meglehetős intenzitással folynak. Nem zavar, tisztelt Ház! Amíg én belügyminiszter vagyok, ezekre a kérdésekr e és ezekre a vizsgálódásokra egyáltalán nem reagálok. De szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy most harmadszor kerül a Ház elé, és azért is tartom helyesnek majdan a napirendre tűzést, harmadszor történik kísérlet arra, hogy vizsgálóbizottság szülesse n személyem ténykedésével kapcsolatban. Én viszont anélkül, hogy ezt részletezném, változatlanul tudom, hogy mi a kötelességem. Azzal a hittel és azzal a magyarságszeretettel, amellyel eddig, ezután is minden megrendülés nélkül teljesíteni fogom az ország közbiztonsága és határvédelme terén rám háruló kötelezettségeket. Nem élek vissza azzal a sokak által képzelt, indokolatlanul nagy hatáskörrel, amellyel a körülmények megjelölték feladatkörömet. Azt is szeretném előre bejelenteni, mindaddig beosztásomban k ívánok maradni, amíg ellenkező kormányfői óhaj vagy kívánság nem hangzik el velem szemben. Akkor viszont habozás nélkül megválok beosztásomtól. Tisztelt Ház! Kérem, hogy ebben a szellemben döntsenek ebben a kérdésben, állok minden vizsgálat elé, és nem kív ánom részletezni vagy éppen érinteni a beadványban foglalt abszurditásokat, pedig mondhatnám azt is, hogy ezek a vádak alkalmasak arra, hogy megalázzanak engem. Azonban a cél tudom, micsoda. Tudom, hogy egy népszínműves, választási miniszterelnökjelölési ceremónia keretében publicitási szempontból nem akármilyen lövés dördült el eme véletlen időbeni egybeesés
