Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Bejelentés: Tóth Sándor jegyző - Kérdések: - ELNÖK (Vörös Vince): - MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
1198 a támogatások iránti igény növekedése és a költségvetési keret szűkössége között összhangot teremtsünk. A Mozgáskorlátozott Egyesületek Országos Szövetsé gével több alkalommal tárgyaltunk arról, hogy a rászorultabbak, például a munkába járók többet kaphassanak. Eddig közös munkával sem sikerült jó szabályozási rendet kialakítanunk. Jelenleg a kétszintű támogatás, tehát adott esetben a munkába járók vagy tan ulók számára a magasabb összeg nyújthatóságának lehetőségéről tárgyalunk, és nagyon reméljük, hogy rövidesen meg fogjuk találni a megfelelő szabályozási lehetőséget. Köszönöm figyelmét. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm álla mtitkár asszony válaszát. Mádi László, a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselője kérdést kíván feltenni a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez, valamint a népjóléti miniszterhez Meddig szívjuk mások füstjét? címmel. Közlöm képviselőtársammal , hogy kérdésére Rajkai Zsolt államtitkár úr válaszol majd. Bocsánat. Schamschula György miniszter úr válaszol majd. Átadom a szót Mádi László képviselőtársamnak. Kérdés: Mádi László (FIDESZ) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez, valamint a népjóléti miniszterhez - Meddig szívjuk mások füstjét? címmel MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Miniszter Úr! Azért nem interpellálok a kérdés dolgában, mert nem bizalmi szavazást várok a Parlamenttől ebben az ügyben, hanem egyértel műen egy szerintem elintézendő és fontos dolognak a kedvező változását és kedvező döntését igényelném a minisztérium és a Kormány részéről. Magyarországon emberek milliói utaznak többkevesebb rendszerességgel vonaton. Ez a ma már olcsónak sajnos egyáltalá n nem mondható közlekedési eszköz alig inkább környezetbarát, a szárazföldi közlekedésben a legkisebb terhet rakja az amúgy is szennyezett környezetre. (14.10) Ám a környezetünk szennyezése mellett az eddigieknél sokkal nagyobb gondot illene fordítani egés zségünk megőrzésére, nevezetesen a dohányzás káros hatásainak csökkentésére. Mindezek miatt érthetetlen az a gyakorlat, hogy egy személyszállító vagonon belül a fülkéknek csak az egyik felében tilos a dohányzás. Nagyon gyakori esetben ugyanis a nemdohányzó k, nemdohányzó helyjegy és ülőhely hiányában, kénytelenek dohányzófülkékben helyet foglalni. A másik probléma az, hogy a vagonok folyosóján szabad a dohányzás, amely ily módon beszivárog a nemdohányzó fülkékbe is. Ezen a módon passzív dohányzásra kényszerí tünk emberek millióit és ezzel egyaránt sértjük emberi jogaikat, ugyanakkor károsítjuk egészségüket is. Kérdéseim mindezek után a következők: 1. Nem lehetnee a problémát úgy megoldani, hogy egyes szerelvényen több nemdohányzó vagont jelölnének ki? 2. Miko r és milyen módon kívánják a miniszter urak megszüntetni ezen nemkívánatos állapotot, segítve ezzel milliók egészségének megőrzését? Szeretnék még hozzátenni néhány dolgot. Én azt is elfogadnám, és szerintem az is egy jó lépés lenne, hogy esetleg rövid táv ú, tehát 100 kmnél rövidebb távolságú utazásokon a dohányzást egyáltalán az egész vasúti szerelvényen tilossá nyilvánítanák, hiszen ez egy olyan rövid időtáv - egy, másfél óra , amikor szerintem a dohányzók is el tudnának tekinteni a dohányzástól. Kérdés eim elhangzása után reményeimet szeretném kifejezni, hogy a Kormány elkötelezett és kitartó lesz a zárt, közösségi helyeken történő dohányzás háttérbe szorításában, majd
