Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - A nemzeti kulturális alapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
1194 amely a hangsúlyt a magánszféra kedvező feltételrendszerének a kiala kítására teszi, és a közvetlen állami részvételt pedig közvetettebbé, illetve demokratikusabbá és nyilvánosabbá teszi. A magánszféra kedvező feltételrendszerének kialakításával kapcsolatban befejezésül még annyit jegyeznék meg, hogy miniszter úr meghallgat ásakor hangzott el a bizottságban, hogy a művelődési tárca véleménye újabban az, hogy a nonprofit szabályozás most hatályos szabályai megfelelők lehetnek. És miután az illetékes tárcák évek óta ígérgetik a kulturális bizottságban és egyéb fórumokon, hogy b eterjesztik az új, átfogó nonprofit szabályozást, amely a kulturális szférát is nagyon erősen érintené, ehhez képest szerintem súlyos hiba volna az, hogyha ezek után a művelődési tárca most mégis megelégedne azzal, hogy a hatályos hiányos szabályokat tarta ná elegendőnek ezen a területen. Ez nem így van. Ahogy mondtam, szerintem a kultúrpolitikában most a legfontosabb a magánszféra kedvező feltételrendszerének kialakítása lenne, és emellett kellene szintén nagyon jelentős kérdésként, de csak emellett és ehhe z képest másodlagosként kellene érvényesíteni az állami mecenatúrában a nyilvánosságot és a megfelelő demokratizmusát a döntéshozatalnak. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Tóth Sándor képviselő úr, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának a szónoka. Felszólaló: Tóth Sándor a KDNPképviselőcsoport nevében TÓTH SÁNDOR (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A nemzeti kulturális alapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban való tár gyalása abban tipikus, hogy sok szempontból mintázza a jelenlegi ciklikus törvényhozás munkáját. Az évekig formált kormányzati elképzelés előterjesztett változata láttán egyesek mégis inkább a vita egy korábbi fázisához térnének vissza. Az ellenzék mintha saját programját kérné számon ezen a tervezeten is. Azt hiszem, sértődés nélkül bevallhatjuk az érdekek harcát az egyes csoportok és intézmények eltérő közelítésmódja mögött. Valóban jogos a bírálat annyiban, hogy most már a javaslat szövegén érződik a sür gősség, a feladat teljesítésében is, és ez látnivaló, hogy ez a törvény sem lesz időtállóbb a többinél. Annak rendje és módja szerint a következő években többször várható, remélhető érdemi, kedvező módosítása. A lényeg azonban az, hogy a pártok mai halmazá llapotán, taktikai érettségén felül adva van a nemzeti érdek, a kultúra növekvő erkölcsi és gazdasági jelentőségének elismerése. Bizonyára nem értik félre, ha azt mondom, a kultúra nemzeti voltában is egyetemes, plurális és mindenkinek szent a saját hite s zerint. Túl akar jutni az örökös háttérbe szorítottságon, mert a szellem napvilágának ez a természete, és ebben azt hiszem, nem lehet vita közöttünk. Tisztelt Országgyűlés! A nagybetűs kultúra ma elsősegélyre szorul. Az elsősegélynyújtás a Parlament kötele ssége, főleg a kormánykoalícióé, ahogy jogosan várja a társadalom. A nemzeti kulturális alap tulajdonképpen ehhez teremti meg a pótlólagos forrást, amely azonban nem csupán tüneti kezelésre alkalmas, illetve nemcsak tűzoltásra. Ami az emberi szellemi, erkö lcsi igényeket illeti, a kultúra a sok veszély ellenére sem a végnapjait éli Magyarországon, és nem hisszük, hogy ez bekövetkezik. Ugyanígy meggyőződésünk, hogy az igazi, korunkhoz méltó szellemi emelkedettséghez nagyobb támogatástávlat, türelem, valamint a nyugodt hétköznapi munka több esztendeje, a hagyománynak és a megújulásnak egymást váltó és kiegészítő nemzedéke. (13.00) A magasrendű, több nyelven jelen lévő műveltség ugyanis nem élhet kegyelemkenyéren Magyarországon sem. Belátható ideig az állam lesz a kultúra fő támogatója, éspedig a költségvetés útján. A piac ítélete és stimuláló hatása mégsem közömbös, ráadásul a nemzetközi összefüggések is ezt motiválják. Mindezen felül olyan pótlólagos forrás szükséges, amelyben arányosan oszlik meg az állam és a piac hatóképessége, az elosztásban pedig megnő a hatékonyság, mert a kormányzati
