Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - FEKETE PÁL (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - SZARVAS BÉLA (MDF)
1177 Az állami szerepvállalással párhuzamosan tehát szükséges a preventív egészségügyi szolgáltatások ösztönzése, például a háziorvosi rendszer, illetve egyéb alapellátási szolgáltatások fejlesztése, új források bevonása a pr ivát egészségbiztosítás különböző formáin keresztül. Az egyéni öngondoskodás előtérbe helyezésének gondolatát, amely az OECD 1988ban publikált, hasonló tartalmú kiadványa, és az előrelépés elkerülhetetlen irányának tartott, felveti az Országgyűlés tb. fej lesztéséről szóló határozata is. A vonatkozó törvénytervezetekben megfogalmazott szándék szerint a biztosítópénztárak vállalhassanak szerepet a kiegészítő biztosítás három területén: az egészségügyi, a táppénz- és a nyugdíjszolgáltatások területén is. Így a pénztárak három külön típusa jön létre: az egészség, az önsegélyző és a nyugdíjpénztár. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak formai jegyei között meghatározott jelentőségű e pénztárak önkéntes, demokratikus önkormányzati, nonprofit jellegű tevékenys ége. Működésüket közgyűlés által megválasztott független testület, az IT vezeti, felügyeletét pedig egy felügyeleti hatóság látja el, melyért a Pénzügyminisztérium a felelős, s erre egy későbbi mondatomban majd szeretnék visszatérni. A készülő törvény szer int a nyugdíjpénztárak elsődleges célja, hogy a befizetésekből nyugdíjjáradékot biztosíthassanak tagjaik számára. A nyugdíjpénztárak elterjedésével és növekedésével viszont jelentős intézményi befektetők jelennek meg Magyarországon is, amelyeknek a kisembe rek pénzének biztonságos kezelése érdekében célszerű lesz követniük a befektetési tevékenységük szabályozását törvényilag is előírt diverzifikációs elvet, az egyoldalú függőség és kockázatok mérséklése céljából. (11.30) Ez a cél viszont csak adott vagyonér ték feletti befektetések esetén térül meg gazdaságosan, mely egyben a pénzintézetek kamat- és szolgáltatási versenyét is beindítja. Célszerű lenne ugyanakkor különbséget tenni a pénztár vagyonának befektetését végző szervezet jellege és alaptőkéje szerint is. Kockázatcsökkenés figyelhető meg a pénztár saját apparátusa által történt befektetés megtérülését, illetve bank vagy biztosító által végzett befektetési értékesülését összehasonlítva. Célszerű lenne a törvényjavaslatban nevesíteni, hogy a pénztárak üzl etmenetük kihelyezésénél kockázatcsökkentési elvek alapján milyen intézmények tevékenységét vehetik igénybe, és itt gondolok a bankok, biztosítók mellett befektetési alapokra is. A törvénytervezet gazdasági jellegű módosítására, illetve kiegészítésére is s zükség lenne két területen. Egyrészt arra vonatkozóan, hogy a nyugdíjalapba történő befizetés minimum tízéves időtartama előírásként jelenik meg. Célszerű lenne, ha az 52 év fölötti egyéni nyugdíjbiztosítás megkötése esetén adókedvezményeket lehetne igényb e venni. Másrészt nem szabad szem elől téveszteni, hogy Magyarországon is gyorsan csökken a nagyszámú munkaerőt foglalkoztató munkahelyek aránya. Igazságtalan lenne, ha az önfoglalkoztatók - amelyekre már többen céloztak eddig - vagy az alig néhány emberes munkát adók kiszorulnának abból az adókedvezményből, amelyet a munkavállalók munkaadójuk társasági adókedvezményeként élvezhetnek. Tendenciáját tekintve egy későbbi célként értékelhető ugyanakkor az ún. elismert nyugdíjpénztárak létrehozása, melyek már ré szben vagy egészben átvállalják a tb. nyugdíjígérvényét is. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak második formája az önsegélyező pénztárak, melyek többféle pénzbeni szolgáltatást nyújthatnak, pl. kiegészítő táppénzt, kiegészítő családi pótlékot, gyógysz erhozzájárulást stb. Tagdíjként - évről évre a tervezett kiadásokhoz igazítva - a tagoknak ugyanakkora hozzájárulást kell fizetniük.
