Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ)
1164 SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvényelőkész ítő és igazságügyi bizottság elnöke: Elnök Úr, nem állítunk előadót. A bizottság megtárgyalta a törvényjavaslatot, és általános vitára bocsátását támogatja. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel a módosító javaslatokra, általá nos és részletes vitát kell tartanunk. Elsőként megadom a szót Soós Károly Attilának a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Soós Károly Attila (SZDSZ) SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Há z! Az embernek, amikor pénzt keres, és ebből fedezni tudja önmaga és családja szükségleteit, gondolnia kell arra, hogy ez esetleg nem lesz mindig így. Gondolnia kell munkahelye esetleges elvesztésére, balesetre, betegségre, öregkorra; általánosan szólva go ndolnia kell arra, hogy keresőképessége és önmaga, családja létfenntartási szükségletei között felbomolhat az összhang. Erre az esetre biztosítania kell magát. Ennek az általános biztosítási szükségletnek a kielégítésére többféle rendszer szolgál. Az egyik és a legfontosabb ilyen rendszer a kötelező általános társadalombiztosítás, amely, bár saját önkormányzattal működik, mégis az állam által közvetlenül részletekbe menően szabályozott, és az államháztartás részét képezi. Az általa adott nyugdíjakat, betegs égi és más ellátásokat az állam garantálja. Ez a jó a kötelező általános társadalombiztosítási rendszerében. A rossz ebben a rendszerben az, hogy az állam a juttatások mindenkori mértékét, így különösen azoknak az inflációval összefüggő emelését függővé te heti az államháztartás más tényezőitől, így például általános egyensúlyának az alakulásától. A Kormány és a Parlament egyik alapvető feladata az államháztartás olyan szilárd rendszerének kialakítása, amelyben a társadalombiztosítási kiadások manipulálása n em játszik ilyen sajátos kiegyenlítő szerepet, ahol tehát a nyugdíjak és más juttatások alakulása kiszámíthatóbb, és jobban megfelel a társadalom igazságérzetének, mint napjainkban. A kötelező általános társadalombiztosításhoz képest másodlagos jelentőségű , de azért mindenesetre nagyon fontos a másik önkéntes kiegészítő biztosítási rendszer, amelyben az állam szerepe a feltételek törvényes meghatározására és azután e feltételek betartásának ellenőrzésére és kikényszerítésére korlátozódik. Itt tehát - ellent étben a kötelező általános társadalombiztosítással - az állam csupán olyan feltételeket alakít ki, amelyek között az önkéntes alapon biztosítottak pénzét gondosan kell kezelni, de a biztosítási juttatásokat ezen túlmenően nem garantálja. Ugyanakkor - és ez zel összhangban természetesen - nem is tudja manipulálni ezeket a juttatásokat. Most egy, ebbe az utóbbi kategóriába tartozó, kiegészítő önkéntes biztosításokról szóló törvényjavaslatot tárgyalunk, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak megfelelő befizet ések ellenében kiegészítő nyugdíjat, munkanélküliség, keresőképtelenség esetén jövedelempótló juttatást, továbbá gyógyítómegelőző szolgáltatást adnak tagjaiknak. Ezek a célok fontosak. Ilyen pénztárak a nyugati országokban mindenütt vannak. Tevékenységükr e nyilván nálunk is lesz, sőt már most is mutatkozik ittott igény; és nem szabad megfeledkeznünk az érem másik oldaláról sem. Arról, hogy az ilyen pénztárak egyúttal tőkepiaci közvetítők is, a bennük felgyülemlett megtakarítások a nemzetgazdaság beruházás ait növelhetik. Az előttünk fekvő törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim, sajnálatos módon nem méltó ezekhez a nemes célokhoz. Első megjegyzésem a törvényjavaslatról az, hogy az önkéntes biztosítópénztáraknak szervesen kellene illeszkedniük a biztosítá s általános rendszerébe. A törvényalkotásnak az általánostól kell haladnia a különös felé. Az adott esetben az általános a biztosítási törvény lenne, amelyet az állítólag még érvényes Kupaprogram szerint már régen be kellett volna nyújtania a Kormánynak. Az
