Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 23. kedd, a tavaszi ülésszak 16. napja - Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat általános vitája - BECKER PÁL, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
1162 Az államháztartási r eform keretében az elosztási rendszerek átalakítási munkálatai során a nemzetközi tapasztalatok is egyértelműen alátámasztják, hogy szinte mindenütt megtalálhatók az önsegélyező pénztári formák. A biztosítópénztárakról szóló törvényjavaslat előkészítését - főként az elmúlt év nyarától - kétirányú szakmai vita kísérte. Egyfelől az eredeti elképzelés szerint elismert pénztárak is létrejöhettek volna, olyanok, amelyek a kötelező társadalombiztosítástól vállalnak át feladatokat. A társadalombiztosítás megkezdőd ött reformja ma még nem alapozza meg rendszerszerűen a társadalombiztosítás és a pénztári intézmény szorosabb együttműködését, egybekapcsolását. Ezért - mint említettem - elismert pénztár e törvény alapján akkor hozható létre, ha a társadalombiztosítási tö rvényben ennek feltételei megfogalmazhatók. Másrészt - s ez volt az erőteljesebb a vita során - az üzleti biztosítók részéről jelentkezett az üzleti biztosítási piacot féltő sokféle megnyilvánulás. A valóság, hogy a pénztárak közül a nyugdíjpénztár valóban konkurenciát jelenthet számukra, de ez éppen egy egészséges versenyt hoz létre piackonform alapon az állampolgárok érdekében. E viták mögött meghúzódó jogos szakmai kérdésekre természetesen odafigyeltünk. Azokra is, amelyek a biztosítási törvényben látnák helyét valamennyi önkéntes biztosítási formának. A válasz erre egyértelmű, hiszen e törvényjavaslat már tavaly decemberben idekerült önök elé mint az önkéntes magánbiztosítások egyik formája. Az üzleti biztosítók törvényi szabályozásá nak korszerűsített változata is, remélem, még ebben a félévben önök elé kerülhet. Azokból a vitákból pedig, amelyek a rendszer működési biztonságát kérdőjelezték meg, sokat tanultak a jogszabály előkészítői. A jelen törvény - meggyőződésünk szerint - már m egfelelő választ ad ezekre a kérdésekre. A biztosítópénztárak garanciális rendszere a tulajdonosi, gazdálkodási és fogyasztói funkciók egybeesésén alapul, s egymással összefüggő szabályozási elemekre épül. A garanciális elemek, amelyeket a törvény különböz ő részeiben fogalmaztunk meg, a következők. A pénztári tevékenység engedélyköteles, a tevékenység megkezdésekor induló gazdálkodási tervet el kell készíteni. A pénztári tevékenység művelése a szolgáltatásokhoz igazodó szakmaiszemélyi feltételekhez, illetv e azokkal egyenértékű szakszolgáltatás igénybevételéhez kötött. A szolgáltatás mértékét és feltételeit, a pénztári kockázatközösségi tagok jogait és kötelességeit - beleértve a szolidaritásvállalás kötelezettségeit is - a pénztár alapszabálya rögzíti. Így az alapszabály egyfelől általános és egységes szerződési okmányként, másfelől az autonóm pénztárgazdálkodás alkotmányaként funkcionál. A pénztár operatív és stratégiai pénzügyi terv készítésére kötelezett, amelyet évenként meg kell újítania. A pénztár a re ndszeres tagdíjbefizetésekből, munkáltatói hozzájárulásból és a támogatók adományaiból közös pénztárvagyont képez. A pénztár kötött alapgazdálkodást folytat, melynek során bevételeit elkülönített működési alap, szolgáltatásfinanszírozásra szolgáló fedezeti alap, valamint a szavatoló- és tartaléktőkefunkciót betöltő likviditási alap szerint meg kell osztania. A működőképesség és a biztonságos szolgáltatás finanszírozásához szükséges tőkeháttér megteremtése érdekében a törvényjavaslat a pénztár tagjai részér e várakozási időt ír elő, amely időszak alatt a szolgáltatások nem vehetők igénybe. (10.20) A pénztár a tagok követeléseit a tagdíjbefizetésekből képzett egyéni számlán köteles nyilvántartani. A tagok egyéni számlái az alapszabályban és a pénzügyi tervben együttesen meghatározott módon, csak egységes elvek szerint perelhetők be. A pénztári befektetések, a
