Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 15. napja - A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (9418-as szám) általános vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GYURKÓ JÁNOS, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter:
1153 hagyományosan szántóföldi területeket is, ott ez az érintett parasztembereket nem vigasztalja. Még a pénz ígér ete sem, hiszen ők földet akartak. Többen azt is kifejtették a bizottságban, hogy nem látnak garanciát a teljes kártalanításra, messzi bizonytalan csereföld ígérete nem vigasztaló, sok esetben megoldhatatlan, másrészt meg ezen földek jó része valamikor az érintett emberek tulajdonában volt. Ezen az a tény sem változtat, ha a kisajátítás reményében egyes helyeken, mint hírlik - és itt a bizottsági előadó is elmondta - bizonyos urak spekulatív céllal akarnak földhöz jutni, hogy utána azt kisajátíthassák. Enne k más módon is elejét lehet talán venni. A mezőgazdasági bizottság többsége úgy látja, hogy környezetvédelmi célokat nem lehet ilyen durva egyszeri államosítással megoldani. Az államosítás csak az érdekeltekre, az érintettekre tekintettel egyeztetéses eljá rással, fokozatosan, specifikus szabályokkal lehetséges, és amíg pedig ilyenek nincsenek, addig a kisajátítás általános szabályai szerint. A környezetvédelmi célok megvalósításának az államosításon kívül számtalan más eszköze is létezik. Ezeket is bővíteni kell, többek között a környezetvédelmi törvény mielőbbi elfogadásával. Az is elhangzott a bizottságban, hogy a törvénykitétel nyomán keletkezett zűrzavar legtöbb helyen csak több mint egy év után vagy még máig sem rendeződött. Nem hozhatunk olyan törvényt , amely bármely magasztos célra hivatkozva hatóságot hatalmaz fel arra, hogy egyoldalúan jogot vonhasson el. Hozzáteszem, hogy a korábbi változathoz képest a mostani legalább abban különbözik, hogy megjelöl - különösen a módosító javaslatban - illetékes ha tóságot is pontosabban. És nem hozhatunk olyan törvényt sem, amely közérdekre vagy nemzetközi elismerésre hivatkozva úgy hajtható csupán végre, hogy a körzet egyéni képviselői éjt nappallá téve rohangálnak, mondjuk, az ország nyugai széle, Budapest és a fő hatóságok között. Ugyanis legtöbben azt mondják, hogy különböző egyeztetésekkel ez megoldható. Hozzátehetjük - és ezt többen is kifejtették a mezőgazdasági bizottságban , hogy ahol megoldás született, ott nem a törvény normatív hatályánál fogva, hanem val óban az egyéni képviselők és más, az ügyet fölvállaló emberek kijárásos tevékenységének köszönhető. Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság a környezetvédelmi bizottság nevezett javaslatát elutasítva ajánlja, hogy kész részt venni egy valóban széles érdeke gyeztetésen alapuló törvénymódosítás kidolgozásában. Azt azonban mindenféleképpen károsnak tartaná a mezőgazdasági bizottság, ha most a Parlament újra egy elsietett viszontmódosításba manőverezné be magát. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) (19.50) ELNÖ K (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. A Kormány nevében Gyurkó János környezetvédelmi miniszter úr kíván szólni. Megadom. Felszólaló: Dr. Gyurkó János környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter GYURKÓ JÁNOS, DR. környezetvédelmi és területfejlesztési miniszte r: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar természetvédelem egyik neuralgikus kérdéséről van szó, és nagyon sajnálom, hogy ilyen kevés képviselőtársam lehet csak itt ebben a kései órában. A magyar természetvédelem elég jelentős eredményeket könyvelhet e l. Már nagyrészt a rendszerváltás előtt kialakult a védett területek hálózata, ez összesen körülbelül 650 ezer hektár, ez alig haladja meg az ország területének 7%át. Európai mércével mérten is kiemelkedő jelentőségű természeti értékek, nemzeti kincsek va nnak a temészetvédelmi szervek gondoskodása alatt, és hosszú távon történő fenntartásuk túlnyomó részben a védett területeken történhet.
