Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 15. napja - A központi ifjúsági alapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - HORVÁTH LÁSZLÓ, a kisebbségi vélemény előadója:
1124 is a bizottság kormánypárti tagjai többségi szavazatuk birtokában nem mérlegelték érveinket, és így az önök előtt szereplő javaslat lényegében megegyezik az 1988as Grószkormányféle minisztertanácsi rendelet szövegével . Miről is van szó? Elsősorban arról, hogy ez a 100 millió forintos alap az egyetlen elkülönített állami pénzforrása az ifjúsági ügyeknek. Most az idő rövidsége miatt nem kívánok abba belemenni, hogy számos más alap, alapítvány, minisztériumi pályázati ker et szolgál hasonló vagy érintkező célokat, mert nem érzem feladatomnak, hogy rámutassak arra a rendezetlenségre, ami az ifjúságpolitika ügyeiben a kormányzati munka terén tapasztalható. (17.30) Azt azonban ki kell emelnem, hogy bár sokféle forrása van az i fjúsági ügyeknek, ezek összhangja ma nem biztosított, semmiféle hosszú távú egyeztetésre törekvés nincsen, és ez a helyzet nem annyira a gyermek- és ifjúsági korosztályoknak, hanem sokkal inkább az ügyeskedőknek és a manipulációs szándékoknak kedvez. Az a 100 millió forintos alap, amelyről törvényt alkotunk, egyedülálló abban, hogy itt teremtünk először törvényi garanciát arra, hogy ifjúságpolitikai döntések milyen céllal és kiknek a részvételével szülessenek. Nos, a Kormány a beterjesztett javaslatában úgy ítélte meg, hogy ezek a döntések kizárólag szaktárcák tisztviselőit illetik meg, és nem is gondolt arra, hogy a döntés részesévé tegye magukat az érdekelteket: a gyermek- és ifjúsági szervezetek képviselőit. Kormánypárti képviselőtársaim a parlamenti bizo ttságban ennél továbbmentek - hallhattuk , mert azt fogadták el, hogy tárcaközi bizottság dönt a gyermek- és ifjúsági szervezetek véleményének ismeretében. Csakhogy itt a helyzet annyira rendezetlen, annyira nagy számú a létező szervezeteknek a száma, hog y félő, hogy ez a szöveg rendkívül gyenge, nem tartalmaz garanciát arra, hogy valóban az ifjúsági szervezetek többségének a véleményét figyelembe vegye a döntéshozó. Ugyanis a döntéshozó ismeri a véleményt, de nincs kötelezve e vélemény figyelembevételére. Az ellenzéki javaslatok a részvétel elvének gyakorlati kifejeződései voltak, amikor azt javasolták, hogy az alap felhasználásáról a szaktárcák képviselőivel együtt a gyermek- és ifjúsági szervezetek képviselői közösen döntsenek. A magunk részéről a közvet len részvételben látjuk annak garanciáit, hogy az ifjúsági ügyekről differenciált, eltérő véleményeket és nézeteket figyelembe venni tudó döntések szülessenek. Kiemeltük, hogy az európai kapcsolatrendszerben használt alapvető megoldásról van szó, amelynek elveiről az európai ifjúsági miniszterek konferenciájának 1989. évi ülésén döntöttek, amelynek ajánlásai nyomán az Európa Tanács tagországaiban a részvétel elve a nemzeti ifjúságpolitikák központi fogalmává és gyakorlatává lett. Nem kívánom e helyt részlet ezni és ismertetni azt, hogy mit jelent ez. A következményeit mindannyian tapasztalhatjuk, ha fejlett polgári demokráciákban megismerjük az állami intézmények működését, különösen az ifjúságpolitikai intézményekét. Itt és most arra hívnám fel a figyelmet, hogy nem kevesebbről van szó, mint a demokrácia alapértékeinek elsajátításáról és gyakorlatáról, mely, azt hiszem, kulcskérdése jelenünknek. Mi által lesznek nyitottabbak, demokratikus gondolkodásúak, polgári értékeket ismerők a gyermekeink? Hogyan válik s zámukra mindennél fontosabb értékké a demokrácia itt, ebben a diktatúrák utáni korban? A demokrácia, tisztelt képviselőtársaim, ebből a szempontból, ebben a vonatkozásban éppen olyan, mint az úszás, hiszen az úszást is lehet tábla előtt tanítani, katedráró l, csak nem túl hatékonyan. Ahogy az úszáshoz is, ahhoz, hogy megtanuljuk, medencére, vízre van szükség, úgy a demokrácia tanulásához is szükséges a gyakorlat. Az ellenzéki képviselők úgy gondolták, hogy a központi ifjúsági alap is a demokráciatanulás mede ncéje lehetne a részvétel elvére épülő döntéshozatali gyakorlattal együtt, amelyet, sajnos, a bizottság többsége elvetett, hozzáteszem: 100 millió forint értékben, vagyis elég olcsón.