Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 15. napja - Határozathozatal a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (9347-es szám) részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a földadóról szóló 1991. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Az országos játékalapról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA, DR. (SZDSZ)
1113 Megközelíthetjük a dolgot úgy is, hogy a szerencsejáték a legjobb kvázi adónem, mert a polgárok önként és da lolva áldoznak rá - akár az utolsó fillérjüket is. Ha a forrás nem is éppen a legtisztább, a támogatandó célok mindenképpen nemesek. Ismerve a szociálpolitika, az egészségügy, az oktatás és a kultúra, valamint az ifjúságpolitika lehetőségeit, feltétlenül j ól jön akár a játékalapból kapott támogatás is. A cél tehát helyes, s - hogy stílszerű legyek - a Parlamentnek "malaca" volt, amikor úgy döntött: kell egy ilyen törvény nekünk. Lássuk hát, milyen megoldási módot tárt elént a koalíció a fenti cél elérése ér dekében, mikor elénk terjesztette törvényjavaslatát az országos játékalapról! Úgy hiszem, hű maradt a Kormány az eddig megismert szemléletéhez - mondhatni: önmagához , meg persze az államháztartási törvényhez is, amikor egy abszolút központosított állami pénzalapot akar létrehozni szinte korlátlan pénzügyminiszteri rendelkezési és felügyeleti joggal. Itt vethető fel a kérdés: a különböző jellegű támogatásokat, alapokat nem lennee célszerűbb - természetesen ezek eltérő pénzügyi forrásait is - egy egységes rendszerbe illeszteni? Tulajdonképpen, hogyha megnézzük a különböző elkülönített állami pénzalapok bevételi és kiadási szerkezetét, akkor egy második költségvetés, egy többcsatornás támogatási rendszer létrejöttének vagyunk tanúi. Ismét megkérdezem: nem le nnee nyomon követhetőbb és célirányosabb a különböző bevételi forrásokat a központi költségvetésbe beállítani és elosztani? Visszatérve a konkrét előterjesztésre: meg lehetett volna az alapot, illetve az afeletti rendelkezést olyan módon is konstruálni, h ogy elkerüljék a pénzügyminiszter esetében ezt a "cukrosbácsieffektus"t, és az alap feletti rendelkezést legalább megosztani különféle civil szervezetek, érdekképviseletek vagy bárki között, aki nem a végrehajtó hatalmat képviseli. Létrejön ugyan egy tíz tagú Országos Játék Tanács - amelynek tagjait a pénzügyminiszter kéri fel , de ez mit sem változtat azon, hogy a tervezet szerint a támogatásokról kizárólag a pénzügyminiszter dönt. Hiányolom az előterjesztésből, hogy igen szűkszavúan csak annyit lehet be lőle megtudni: pályázat útján lehet a támogatáshoz jutni. Nincs a feltételrendszer egyértelműen meghatározva, ami pedig garanciát jelentene a pályázóknak: ki, miért, mennyi pénzhez juthat az alapból. Jó lett volna arra is kitérni: amennyiben nem arra vagy nem úgy használják fel az elnyert pénzt a pályázók, mint amire kapták, nekik hogyan alakul a felelősségük. Nem lenne rossz, ha a pályázati kiírás nemcsak az országos napilapokban, de legalább a Pénzügyi Közlönyben is megjelenne, amelyhez a polgármesteri hi vatalokban még a legkisebb faluban is hozzá lehet férni. Az előterjesztő szerint az alapot egy önálló költségvetési szerv kezeli, amelyet a pénzügyminiszter alapított. Múlt időben kell beszélni, mert az indoklás elárulja, hogy a szervezet már 1992 januárjá ban megalakult. Ismét egy hivatal - törvény által szentesítve. Egyetlen pozitívuma, hogy a szervezet költségeit az alap bevételeiből kell fedezni, de ugyanakkor a javaslat semmiféle korlátozást nem tartalmaz arra vonatkozóan, nehogy drágább legyen a leves, mint a hús, ugyanis nincsenek a szervezeti kiadások korlátozva vagy legalább egy limithatárhoz kötve. S itt már el is jutottunk az egyik leglényegesebb ponthoz: az alap gazdálkodásához, amelyre az előterjesztés - nemes egyszerűséggel - tíz rövidke sort ál doz. A lényeg természetesen benne van, miszerint minden a pénzügyminiszterhez tartozik, beszámolnia csak az elköltött pénzekről kell évente a Kormánynak és az Országgyűlésnek. S most elérkeztünk a számomra legizgalmasabb szakaszhoz, a nyolcadikhoz, amelybő l azt lehet megtudni, ki képviseli az államot a különféle - egyes kizárólagos állami részesedésű - szerencsejátékok vonatkozásában. Így a lottó és a totó a pénzügyminiszteré, a lóversenyfogadás a földművelésügyi miniszteré, a bingó pedig - egyetértésben a pénzügyminiszterrel - jelen esetben a belügyminiszteré. Ezen túlmenően, a 13. §ban, az érintett miniszterek felhatalmazást kapnak az említett játékok részletes szabályainak meghatározására is. Az, hogy a fő "játékfelelős" a pénzügyminiszter, kiderül a jav aslatból; azt, hogy a lóversenyfogadás az agrárágazaté, valahogyan
