Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 17. szerda, a tavaszi ülésszak 14. napja - A kárpótlásijegy-ígérvényről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ZSUPOS LAJOS (MDF)
1091 hogy a valamirevaló élelmiszeripari vállalatok privatizációjában való részvételhez - ezt én 500 milli ó forintos vagyonban húzom meg - legalább 51 szövetkezetnek, tehát 50 szövetkezetnek kellene összefogni, összehangolódni ahhoz, hogy tulajdoni többséget érjen el, mert egyébként 05%ig terjedő tulajdoni hányadot ér el, amivel semmire nem megy, egyszerűen azért, mert kisebbségben van. Igen kérdéses számomra, hogy ez önmagától megvalósulhate, és hogy ilyen módon nem kelleneke segédeszközök, segédszabályzások ahhoz, hogy valamilyen utat szabjunk, legalábbis irányt mutassunk az ilyen típusú tulajdonosi közös ség megteremtéséhez. Persze vannak kisebb élelmiszeripari egységek is, amelyeket lehet privatizálni, ezt én nem vitatom el, de ennek a jelentősége is kisebb, mert a felvásárlás kényszerének vagy kötelezettségének előírása az az egyedüli eszköz, ami megéri ezeket a társas tulajdonokat létrehozni, tehát előírni a feldolgozó, felvásárló szervezeteknek, hogy a termelőktől vásároljanak, és nem a hozadék, amit ez az 5%nyi tulajdoni részarány jelent. Az nem igazi motiváció. Éppen ezért - és itt érkezek el a lény eghez - az élelmiszeripari privatizációs kínálatban nem látok rendet olyan vonatkozásban, hogy a húsiparban, tejiparban, gabonaágazatban akárhová szabad volna a befektetéseket elősegíteni, előmozdítani privatizációs jegyígérvényekkel. (12.30) Tudniillik, ha megnézzük a gazdasági folyamatokat, akkor most ez egy másik kérdés, sajnos, nem sajnos, így van, hogy akár egy év alatt is egyik napról a másikra tönkremegy egy vállalkozás. És bizony az felelősséget jelent nekünk is, hogy melyek azok a vállalatok, ágaz atok, amelyekhez ezeket a kárpótlásijegyígérvényeket, privatizációs hiteleket tereljük vagy késztetjük. Ilyen kimutatás, hogy hová volna érdemes befektetni, nyilvánvalóan származik, de valamilyen rendet kellene teremteni abban - és erre csak az ÁVÜ képes a mai rend szerint , hogy ezeket az ígérvényeket, amennyiben így létrejönnek, a megfelelő helyre használják fel a termelők. Itt nagyon könnyen tévutak képződnek, nagyon könnyen olyan helyzet állhat elő, hogy végül nem szerencsés befektetéseket eszközölnek , még ez a kevés vagyon, ez a kevés befektetési lehetőség is el fog veszni. Én e köré a 6 kérdéskör köré csoportosítottam a mondandómat és úgy gondolom, hogy ez a javaslat csak jobb lehet, de nem szabad elhamarkodnunk, ez most nincs határidőhöz kötve, éppe n ezért azt ajánlom, hogy gondosan nézzük át a lehetőséget ezzel kapcsolatban, ha nem is mindent egyszerre szabályozunk, de legalább számítsuk ki, hogy mi az, amit most kell szabályozni és mi az, amit még ehhez hozzá kell tenni. Köszönöm szépen. (Taps.) EL NÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Zsupos Lajos képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Zsupos Lajos (MDF) ZSUPOS LAJOS (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjé k meg, hogy a bevezetőben azzal kezdjem, hogy én nagyrészt egyetértek Kis képviselőtársammal, akivel a bizottságban is együtt dolgozunk, aki onnan vezeti le a bajok okát, hogy voltaképpen az intézményrendszer az, amelyik nem képes olyan ütemet diktálni, mi nt azt elvárná az az ágazat és az a közösség, amely itt érintve van. Azonban abban már korántsem értek egyet, hogy ez az intézményrendszer mitől lett ilyen, mint amilyen, és ebbe nem volna érdemes mélyen belemenni. Csak arra szeretnék utalni, hogy amikor a Kárpótlási Hivatal felállt, akkor gyakorlatilag az előterjesztés a duplájára szólt a költségvetés vonatkozásában, mint amit megkapott, és később - talán egy fél év múltán - kapott újabb 600 milliót, miután mindenki belátta, közte talán még az ellenzék is azt, hogy azzal a pénzzel ezt a feladatot megoldani nem lehet. Nem szeretném semmiképpen áthárítani a gondokat, de hát ez volt a valóság.
