Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 2. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - HORVÁTH BALÁZS, DR. tárca nélküli miniszter:
108 A fax utolsó sora azt jelzi, hogy egy n égy nap múlva elhangzandó interpelláció elkészítéséhez szükséges, és ezért november 23án délután 15 óráig jusson el a válasz Varga képviselő úrhoz. Felettébb érdekes, vajon mi az oka annak, hogy egy, az Országgyűlés Hivatalának szervezési titkárságára nov ember 11én - tehát kilenc nappal előbb - érkezett és november 24én elmondani szándékozott interpellációhoz november 20án, pénteken - a telefax tanúsága szerint 13 óra 40 perckor - kezd valaki adatokat gyűjteni. A fentiek tükrében az első kérdésre a vála szom csak az lehet, hogy az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény 9. § (1) bekezdése az állami szervek lehetetlen helyzetbe hozására, a hivatali apparátusok ugráltatására nem ad jogalapot. Komolyra fordítva azonban a szót: az idézett jogszabá lyhelyet nem lehet csak önmagában értelmezni, hanem csak az egész jogrendszer összefüggéseiben. Varga képviselő úr ügyében például a titokvédelmi szabályok azok, amelyek - az eddig már ismertetett körülményeken túlmenően - a fenti ügyet problémássá teszik. A képviselő úr ugyanis - és ezt szintén elfelejtette, kérem interpellációjában leírni - egy gazdálkodó szerv vezérigazgatója ellen folytatott vizsgálat dokumentumait kérte, ami azonban szolgálati titok - nem véletlenül. Egy ilyen anyag komoly üzleti titko kat, személyiségi jogokat érintő információkat tartalmaz - tartalmazhat , az országgyűlési képviselők mentessége viszont - és itt határozottan szeretném leszögezni: nem vagyok rosszhiszemű, csupán a tényeket ismertetem - csak a becsületsértés és a rágalma zás esetére, valamint a polgári jogi felelősségre terjed ki. Ugyancsak az ÁVÜeset kapcsán érdemes továbbá jobban szemügyre venni az interpelláló által hivatkozott előírást, mert Varga képviselő úr azt is megjegyzi - idézem: "Ez a rendelkezés mérlegelési j ogkört nem tartalmaz, hanem egyértelmű kötelezettséget ír elő." Ezek után a kérdés az, hogy ez az egyértelmű kötelezettség milyen formában teljesíthető, hiszen - ahogy az imént már mondtam - az ÁV Rt. illetékes dolgozója itt kereste meg a képviselő urat, é s a munkatársaival beszélt. Ilyen körülmények között én úgy vélem, hogy a felvilágosítás a Varga kontra ÁVÜ, illetve ÁV Rt.ügyben korrekt volt. Magam sem vitatom, hogy az első levél dezinformált - amit még ugyanazon a napon kelt levél módosított , és hog yha technikai akadály becsúszott, akkor azt magától értetődően végtelenül sajnáljuk, és a kormányzat el fog járni a vonatkozásban, hogy ne csak egyszer menjen el egy kormányzati tisztviselő az illetékes képviselőhöz, hanem kétszerháromszor. (Az elnök - po harát megkocogtatva - jelzi, hogy lejárt a rendelkezésre álló idő.) Rátérve a másik problémára: a Trombitás Zoltánféle ügyre - hiszen Trombitás kontra IMügyről van szó , ebben az ügyben az adatvédelmi törvény előírásai az irányadóak. Ekkor a törvényterv ezetet beterjesztettük, és a törvénytervezet indokolása - adatvédelemre gondolok - egyértelműen kifejtette a Kormány álláspontját. Álláspontunk az volt, hogy a törvényjavaslat előkészítése során begyűjtött adatok, begyűjtött anyag titkot képezhet. Ekkor az időpontot illetően még ez volt a kormányzati álláspont. Ezt a Parlament - okszerűen és nyilván indokkal - nem fogadta el, következésképpen az előkészített és az előkészítésre váró anyagokkal kapcsolatban a jövőben az adatvédelmi törvény előírásával kapcso latban az eddigi gyakorlattól eltérően fog a Kormány eljárni, azzal: úgy gondolom, hogy célszerű minden parlamenti képviselőnek közvetlenül a véleményt adó hivatali szervhez - ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez, és még sorolhatnám, kihez - for dulni. Nem tudom, hogy az IM egy törvényelőkészítési munka során olyan gyűjtőhely volna, amely mindenki mástól származó adatot továbbadhat. A fentiek alapján úgy gondolom - válaszolva a kérdésekre , a Kormány megfelelő módon járt el az első esetben. Ha t echnikai hiba becsúszott, akkor ezen változtatni fogunk. A második kérdésre a válaszom az: nincsen olyan kormányzati álláspont, amely korlátokat szabna az országgyűlési képviselők betekintési jogának - ezt a jogot csak törvény, illetve jogszabályok korláto zhatják. Az említett példák nem minősíthetők negatívnak, az említett szervek a jogszabályok előírásainak és az akkor kialakult kormányzati álláspontnak megfelelnek -
