Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. március 17. szerda, a tavaszi ülésszak 14. napja - A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - FODOR ISTVÁN, DR. (független)
1066 A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Soron köve tkezik a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosításáról rendelkező törvényjavaslat általános vitája. Fodor István és Kupa Mihály képviselőtársaink önálló indítványát 9347es számon kapták kézhez. Megkérdezem az előterjesz tőket… igen, már jelentkezik is Fodor István, ő kíván szólni. Dr. Fodor István képviselő (független) a napirendi pont előadója FODOR ISTVÁN, DR. (független) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim közül bizonyára sokan, hozzám hasonlóan részt vettek az e lmúlt hetekben a termőföldrészaránytulajdonosoknak azokon a közgyűlésein, amelyeket az 1993. évi II. törvény rendelkezései szerint tartottak meg az ország szinte valamennyi településén. Abban is biztos vagyok, hogy tapasztalataimat általános érvénnyel fog almazhatom meg: az érdeklődés e közgyűlések iránt méltó volt az eseményhez. Történelmünk talán legnagyobb léptékű földosztásának eme mozzanata százezreket mozgósított. Zsúfolásig telt kultúrházak s a szemekben megcsillanó néhány aranykoronányi reménysugár jelezte, hogy nagyon sok, az átalakulás viharában ellehetetlenült család számára a talpalatnyi föld talán az utolsó kapaszkodó. Számukra, őseik számára közel fél évszázada úgy tűnt, évezredes igazságtalanságot orvosol a történelem. Akkor az adott reményt a magyar parasztnak, hogy azé lesz a föld, aki megműveli. A mögöttünk lévő négy évtized történelmi bukfencének újabb példája: most az ad reményt, hogy az művelheti meg a földet, aki a tulajdonosa. A föld jogos tulajdonosai türelemmel hallgatták a tájékoztat ókat mindaddig, amíg el nem hangzott a törvénynek az a rendelkezése, hogy a birtok önálló ingatlanná alakításának költségeit, aki ezt kéri, saját magának kell viselnie. Mindenhol értetlenség, érthető felzúdulás fogadta az erről szóló bejelentést. (10.30) H iszen ki az, aki saját jószántából adta volna közös művelésbe az évezredes jussot? Nem az ő akaratuk folytán alakult ki olyan helyzet, hogy az önálló gazdálkodáshoz újra le kell verni a birtok határát jelző karókat. És miért ez a megkülönböztetés azokhoz k épest, akik kárpótlás címén kapják vissza a földet? Hiszen a különbség hozzájuk képest, vagy éppen a sorsközösség velük az, hogy bár az ingatlannyilvántartási bejegyzés szerint mindvégig tulajdonosai voltak a földnek, mégis ugyanúgy meg voltak fosztva tul ajdonuk használatától, mint amazok. És kérdezik: az különbség, hogy az egyik tulajdonos egyszeri alkalommal megváltás címén, a másik tulajdonos azóta folyamatos járadék címén kapott egy olyan összeget, amely egyikőjüknek sem pótolta a ténylegesen elszenved ett kárt? Igazságérzetem szerint azt kell mondanom: jogos az értetlenség, még akkor is, ha erre számítani lehetett, hiszen a szövetkezetek átalakulását szabályozó átmeneti törvény 27. szakaszában a részaránytulajdonosok vonatkozásában már kimondta: a föld önálló ingatlanná alakításának költsége és a tulajdonjog ingatlannyilvántartási bejegyzésének eljárási illetéke a tulajdonost terheli. De az is igaz, ha számba vesszük a termőföld tulajdonviszonyainak rendezését szabályozó törvényi előírások mindegyikét, a helyzet mégsem ennyire egyértelmű. Termőföldingatlan tulajdonjoga változásának ingatlannyilvántartási bejegyzéséhez és termőföldingatlan kijelöléséhez kapcsolódó költségek viseléséről négy törvényünk rendelkezik. Ezek: az illetéktörvény, a kárpótlási
